A fajok és a fajgyűlöletVannak-e más fajok a Witcher világában? Létezik-e, létezhet-e békés együttélés emberek, törpék, gnómok, félszerzetek és elfek között? Ki uralja a sötét földeket? Tudatában vagyunk örökségünknek. Tudjuk, hogy tartozunk azoknak, akik itt éltek előttünk. Büszkék vagyunk őseinkre, akik megalkották civilizációnk alapjait... szobrokat emelünk tiszteletükre, s leírjuk őket legendáinkban. Mégis, milyen lenne az életünk, ha még élnének azok, akik a történelmünket kovácsolták? Csak térdelnénk, gettókban tartanának minket, ahogy most mi is ellenségeinket és ellenfeleinket.
És akkor, ott vannak az elfek, mind közül a legöregebbek. Néhányan azt mondják, hogy fajuk már több tízezer éve létezik! És így is van! Csak nézd meg a művészetüket, az építészetüket és a büszke arcukat. Csak egy pillantás, és tudod hogy az idő nem rejt előttük titkokat. Kik vagyunk mi, gondolhatnád, hogy megkérdőjelezzük az elf kultúrát? Kik vagyunk mi, hogy megtagadjuk a közöttünk tátongó társadalmi űrt... Először az elfek még tudomást sem vettek a jelenlétünkről, elrejtőztek a fák közé, elhagyták lenyűgöző városaikat - melyeket most Novigrad, Oxenfurt, Vyzime, Tretogor, Maribor, Cidaris vagy Cintra néven ismerünk. Azt mondják, hogy terjeszkedésünkkel bemocskoltuk az ősök ifjabb generációjának bizalmát. 200 évvel ezelőtt Aelirenn egy előre megjósolt lázadást vezetett volna... és mi... mi lemészároltuk volna az elf faj legnagyobbjait. E pillanattól az elfek elpusztították az összes olyan helyet, mint amilyen Shaerwedd, ahol valaha éltek... És akkortól... 200 évvel ezelőtt, az volt az első idő, mikor a fajok közti egyenlőtlenségek napvilágra kerültek... Néhányan arról álmodtak, hogy ez az ötlet valósággá válik. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára hallani fogod annak az embernek - Cregannen of Lod - és az elf lánynak - Lara Dorren aep Shidhal - a dalát. Szerelmük, mely kezdetben még csodálat tárgya volt, hamarosan a hitszegés és politikai intrikák szimbóluma lett. E két ember sorsa kegyetlenül alakult, magányos és elfelejtett halálba száműzték őket. Sok évvel később megszereztük az egyik legnagyobb elf kincset, a Dol Blathana-t. Attól az időtől fogva a vegyes házasságokat lenézték és semmibe se vették. És Nilfgaard ebből húzott előnyt... a kő, ami elindítja a lavinát. A Scoia'tael, az elf kommandó, amely magát Mókusoknak nevezte pusztulást hozott minden emberre a Nagy Háború idején. Nilfgaard pénzelte őket, s megtámadták a karavánokat, magányos utazókat, félelmet keltve az ellenség soraiban. És mit tehettünk volna? A... terrort használtuk fel. Az utcákat vér borította. A bosszú lélektelen gépezete lecsapott az ártatlan nem-emberi fajokra... a törpékre, a félszerzetekre - nos, és ahogy én tudom, a gnómoknak sem volt több szerencséjük. Mindenkit megvádoltak... Egyetlen szó, egyetlen gyanús szó a nem-humánokról, melyet Vengerberg ostrománál suttogtak el, elegendő volt a kegyetlen vérengzéshez és tömegsírhoz... egyhez a sok közül. Már későre jár, így nem is említem a többi eltorzult, elferdült ötletet, mint a faji adó, ami például a pénzügyi forrás volt a Scoia'tael elleni hadjáratnak. A háborúnak vége. A Mókusok sincsenek már. És már több mint 200 éve megtanulhattuk volna, hogy hogyan éljünk együtt a nem-emberi fajokkal. Forrás (szöveg és kép): IGN RPGVault - Peek #3 (Vissza) Fordította / írta: Kwish 2004.10.23. Frissebb kapcsolódó cikkek: 2004.10.25. - A Witcher Rend története 2004.10.26. - A Változások és a Fűpróba 2004.11.25. - A tekintet 2004.12.17. - A mágia eredete 2005.01.15. - A harc... Korábbi kapcsolódó cikkek: 2004.10.22. - A Witcher világa Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
