2006.12.06. - KwishThe Broken Hourglass - A Tolmirai Birodalom elfjei
Alanid Luttain történeti szónok jegyzetei a "A Birodalom Zsarátnokai: Tolmira emelkedésének és bukásának története" című mű második kötetéből. A történetírók gyakran "Az Ember Birodalmának" nevezik a Tolmirai Birodalmat. Bár ez egy vitathatóan rasszista és szinte teljesen helytelen jelző - különösen a Birodalom utolsó évszázadaira - azért azt nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt az ún. ember birodalmát nem érthetjük meg az emberiség megértése nélkül. Ugyanakkor ugyanilyen lehetetlen megérteni azt, hogy az emberiség miként építette fel a Tolmirai Birodalom alapjait, ha nem értjük meg a másik felet, az Ilvarit. Az elf volt az első civilizált faj Rhyth világán. Tehetségüknek köszönhetően egy olyan birodalmat formáltak, mely átívelt az ismert világ egészén, egy olyan birodalmat hoztak létre, mely sokak előtt példaértékű volt, s olyanok akartak lenni, mint ők. Sok száz évig rivális nélkül maradtak, mígnem a saját tetteiknek köszönhetően létrehozták a legrosszabb ellenségeiket - a Vogirokat. A félig-érző, félig-őrült vogirok sok éven keresztül háborút viseltek az Ilvari Birodalom ellen, míg végül legyőzték őket, s lényegében örökre eltörölték fajukat Rhyth földjéről. Az Ilvarik számára csak egy kicsit végződött jobban a konfliktus. A számuk jelentősen megcsappant, a városaik romokban hevertek és a birodalmuk az összeomlás szélére került. Az Ilvarik drasztikus lépéseket tettek annak érdekében, hogy megőrizzék azt, amit létrehoztak - rabszolgasorba vetették az emberi fajt, akiket csak egy kicsivel tartottak többre, mint a vadakat, s erőszakkal munkára kényszerítették őket. Az emberek ugyanakkor gyorsan tanultak, s sokan megszöktek közülük, hogy a vadonban megbúvó társaikat megtanítsák a civilizált módszerekre. Feltűntek az emberiség független királyságai, s a meggyengült és erőtlen Ilvari Birodalom már nem volt olyan helyzetben, hogy jelentősen elnyomhassa őket. De a Birodalom még mindig erősebb maradt, mint az emberiség folytonosan civakodó, éretlen nemzeteinek bármelyike, s az emberek még mindig félték az Ilvarik acélját és mágiáját. Hogy elkerüljék azt a háborút, melyet véleményük szerint nem menthettek meg, súlyos adókat fizettek rabszolgákban és kincsekben, s ezen a módon ezek a "szabad királyságok" végül is tovább viselték láncaikat. Az Ilvari mítoszok szerint Thieron istenség azt követelte, hogy az elfek mondjanak le az emberek feletti hatalmukról, de ők ezt a kérését elutasították. Cserébe viszont Thieron visszavonta védelmét, s ezzel ajtót nyitott a felkelés előtt. Bármi is volt a szellemi háttere az eseményeknek, az emberi közösségek valóban az Ilvarik ellen fordultak - a rabszolgák belülről gyengítették felkelésükkel a birodalmat, míg a szabad királyságok kívülről támadták meg az elfeket. Így kezdődött el a nagy háború. Mindkét oldal szörnyű veszteségeket szenvedett el, s sok-sok évig nem látszott tisztán, hogy ki lesz a győztes. Az Ilvariknak ott voltak nagyszerű városaik, ott volt a mágiájuk és a háborúskodásban szerzett tapasztalatuk, de az emberek sokkal többen voltak, s ott volt a leleményességük és egyedülálló alkalmazkodóképességük. Lassan de biztosan, az emberek győzelme egyre nyilvánvalóbbá vált. Az Ilvarik teljesen elkeseredtek, s elkeseredettségükben meg tették az elképzelhetetlent. Megpróbáltak akaratukhoz kötni egy istent. Összegyűjtve az összes olyan varázslót, akit csak nélkülözni tudtak és az összes szent ereklyét, hogy Thieront megfosszák hatalmától egy hatalmas láncot kovácsoltak a birodalmuk szívében. Az Ilvarik megkezdték egy olyan varázslat összefonását, melyet korábban még sohasem látott a világ - s ezután sem fog látni soha. Sikerrel magukhoz szólították teremtőjüket, s sikerült őt akaratukhoz láncolni... de csak egy pillanatra. Az, hogy Thieront teljes dicsőségében látták még számukra is túl soknak bizonyult. Elakadt a szavuk, és a varázslat így megtört, Thieron pedig csak nézte áruló teremtményeit. Ahogy kimondta felettük az ítéletet, nem voltak fájdalom és félelemteli sikolyok. Nem volt semmilyen misztikus, mágikus mennydörgés. Csak a csend volt, akkor és mindörökké. Az Ilvarik fenséges fővárosa, s benne minden élőlény üveggé változott. Kevesebb mint egy évbe került a vezetőitől és legjobb mágusaitól megfosztott Ilvari Birodalom bukása. A bukást követő évek sem voltak kegyesek hozzájuk, s nem rendelkeztek a túléléshez szükséges javakkal. Némelyikük testvérük ellen fordult, s eladták magukat zsoldosnak az embereknek, mások pedig menekülni kezdtek, s azóta is csak menekülnek... belőlük lettek Tolmira idejének nomád klánjai. De a sok különbségtől eltekintve, minden Ilvari közös egy dologban: mind vágyónak az elmúlt dicsőség után és gyászolják azt, ami valaha volt. Forrás: PWG: The Elves of the Tolmiran Empire Frissebb kapcsolódó cikkek: 2006.12.18. - The Broken Hourglass - A traitekről 2006.12.25. - The Broken Hourglass - Clan DLan interjuhé 2007.01.02. - The Broken Hourglass - BUÉK Tolmirában 2007.01.09. - The Broken Hourglass - Három képecske 2007.01.16. - The Broken Hourglass - A csoport skillekről... Korábbi kapcsolódó cikkek: 2006.11.28. - The Broken Hourglass - A varázslat rendszerről 2006.11.07. - The Broken Hourglass - IGN RPGVault interjuhé #2 2006.11.02. - The Broken Hourglass - IGN RPGVault interjuhé 2006.10.17. - The Broken Hourglass - Információ a harc szabályairól 2006.09.21. - The Broken Hourglass - RPGCodex interjuhé, fordítás második session Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
