Főmenü
Frissítések
Hírek
Cikkek
Társoldal hírek
Végigjátszások

Aloldalak
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Társoldalak
WoW Hungary
Morrowind HQ
SW: Galaxies
Baldur.hu
Fallout HU
Dungeon Siege 2
Oblivion HQ

Egyebek
Linkek
Impresszum

2007.08.07. - Kwish

The Broken Hourglass - Kis vallástörténet II.


A Hivatalos Oldalon most a Tolmirai birodalom vallási életével kapcsolatos kis kulturális áttekintést folytatják. A világ eredete, meg az elfeké is...


A Tűz és Víz alkotása: Tolmira eredet-mítosza

Honnan jöttünk? Miért vagyunk itt? Minden civilizáció felteszi magának ezeket a kérdéseket, s mindegyiknek megvannak a válaszai is. Tolmirában a válaszok a teremtés két elsődleges erői körül forognak, s a kilenc isten körül, akik sikeresen hatalomra jutottak ezek felett. Ezen a héten bepillantást adunk a világ korai teremtésébe, s megismerkedhetünk az istenek egyikével, akit a legtöbbször szoktak áldani - és vádolni - a világ történései miatt.

A világ a Tűzzel és a Vízzel, a teremtés elsődleges erőivel kezdődött. E két erő összefogott, hogy létrehozzák a világot, s mindent ami benne található, kezdve azokkal a kisebb istenekkel, akiket a halandók napjainkban is imádnak. Mindenben egyetértettek, amíg csak létre nem hozták végső teremtményüket: az Embert. Az emberiség egyedi volt abban, hogy képes volt az istenek imádatára - hogy felismerte teremtőjét és tisztelettel fordult felé. Bár a teremtésből mindkét őserő azonos módon, egyenlően kivette a részét - mégis mindketten úgy gondolták, hogy imádatuk előbbre való a másik irányába kifejtett hódolatnál, ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy nem harcolhatnak egymás ellen, mert egy ilyen összecsapás megsemmisíthetne mindent, amit létrehoztak. Ehelyett aztán inkább úgy döntöttek (vagy legalábbis úgy látszott), hogy az emberiség újonnan született fajára bízzák annak megítélését, hogy kit választanak maguknak imádni való istennek.

A mindig változó és áruló víz nem akart esélyt adni a dolgoknak, így ellopta ellenfelétől a Teremtés Tüzeit, s átadta őket az emberiségnek, hogy elnyerje kegyüket. E minden ok nélkül történt hitszegésen felháborodva a Tűz elfoglalta az eget, s a világ ellenkező végére menekült. A tűz melegítő forrásága nélkül a Víz tömörré fagyott - minden mással együtt, ami még a világon hátramaradt, ideértve azt is, ami az emberek rendelkezésére állt. A Teremtés Tüzei a jég közé zárva egyre inkább elhomályosultak s elhalványodtak az emberek között. A Víz ráébredt tévedésére, s összegyűjtött fagyott esszenciájából amennyit csak tudott, s elindult bejárni a világot, hogy megtalálja elveszett társát. A Tűz látta ezt, s azt hitte, a Víz azért jön, hogy elfojtsa őt, így aztán menekülésbe kezdett. A Víz kétségbeesetten megpróbálta helyes útra terelni a dolgokat, így üldözőbe vette. Ez azóta is folytatódik, a Hold mindig is a Napot üldözi.

Mióta az Üldözés elkezdődött, azóta a Nap egyaránt őrzi a távolságot a halandók világától és az istenek világától is. Így aztán meglehetősen ritkán fordul elő, hogy ténylegesen neki hódolnak, s istenként imádják. Mintegy 250 évvel ezelőtt Tolmirában a Nap dicsőítését, imádását teljesen törvényen kívül helyezték (még az egyesített templomokban is), mikor először tört ki a háború Hallilh-al. Annak a birodalomnak az Istenkirálya azt állította, hogy ő a Nap közvetlen leszármazottja, de a Birodalomban csak néhányan voltak, akik hitelt adtak volna az ilyesfajta bejelentéseknek.



A Tolmirai pantheon kilenc istensége kibogozhatatlan kapcsolatba áll egymással - közülük még a legtartózkodóbb istent sem lehet könnyen megérteni, ha önmagában tekintünk rá. De valahol mindent el kell kezdeni, és Thieron épp olyan jó kiindulási pontnak tűnik, mint bármelyik más isten Rhyth természetfeletti erőinek újoncai közül.

THIERON A MESTERSÉG ÉS AZ UTAZÓK ISTENE: A "Bölcsesség Istene"-ként ismertté vált Thieron hozott néhány igazán rossz döntést.

A világ teremtése előtt Thieront csak a Bölcsesség Isteneként ismerték, mivel jövőbeni hitköreinek még nem volt semmilyen értelme. Mivel ő volt a Bölcsesség Istene, a többi isten igen gyakran fordult hozzá tanácsért. Igazából olyan gyakran, hogy lényegében csak igen ritkán tudott időt szakítani saját magára, s egyetlen más isten sem kerülhette el teljesen társaságát. Először ez még nem is zavarta, mivel türelmes istenség volt, mint ahogy az a Bölcsesség Istenéhez illik. Ugyanakkor még az istenek türelme is véget ér egyszer, s ahogy az idő múlt, úgy nőtt a nyugtalansága amiatt, hogy az ifjabb testvéreinek a szükségleteit kell kielégítenie.

Ez volt aztán az oka annak is, hogy amikor Lahan Riyashal megkérte az isteneket, hogy fejezzék be a világot, ő volt az első, aki válaszolt a hívásra. Úgy hitte, hogy amikor a világ teremtése elkezdődött, a többi isten elmélyedt a saját munkájában, s végre őt békén hagyják majd. Tévedett. Ahogy a teremtés haladt a maga útján, a többi isten még a korábbinál is gyakrabban kereste meg mindenféle kérdésével, s tanácsokat kértek tőle a saját feladataik megoldására; kérték, hogy azonnal rendezze el pitiáner kis vitáikat; s kérdések végtelen folyamát szegezték neki, így nem hagytak időt arra, hogy részt vehessen magának a világnak a megteremtésében.

Mikorra aztán végleg elvesztette türelmét, s elhajtotta látogatóit, úgy tűnt, hogy a világ végre elkészült. Emiatt nagyon elszomorodott, de nem adta fel a reményt, s nem vált olyan bosszúszomjas istenséggé sem, mint Yssindarya. Ehelyett inkább elindult az újonnan született világba, remélve hogy talál valamit - bármit -, ami még befejezetlen maradt. Minél többet utazott, annál inkább értékelte azokat a csodákat, melyeket a többi isten hozott létre. És egyre jobban elszomorodott és elkeseredett, mikor látta, hogy már semminek nincs szüksége arra, hogy befejezzék. Ez volt az az időszak, mikor Thieron az Utazók Istenévé vált.

Ekkor esett, hogy Thieron egy nap valami zajt hallott, egyenletes és ritmikus hangot, ami úgy tűnt, mindenhová követi, bárhová is ment. Felkutatva környezetét, nem találta ennek a hangnak a forrását, s minél jobban kereste, vagy minél jobban próbált előle elmenekülni, annál gyorsabbá és hangosabbá vált. Végül aztán kimerülten összeroskadt a földön - és rádöbbent a megoldásra. A hang, amit hallott, a saját lélegzetvétele volt.

Így történt tehát, hogy Thieron megtanulta, hogy képes zajt kelteni. Nem telt el aztán sok idő, hogy kiejtse az első szavakat és elénekelje az első dalokat. És ha a zene ott rejtőzött a bensőjében, hol másutt lehetne még megtalálni? Mikor hangot keresett a kövek belsejében, észrevette, hogy mikor összeüti őket, akkor jeleket hagynak egymáson, vagy kicsorbulnak, szétmállanak az ütések miatt - és hogy más dolgokat is szétvághat, vagy megjelölhet ezen a módon. Nem sokkal ezután aztán elkészítette az első szerszámot, az első hangszert. Akaratlanul is felfedezett valami újat - azt, hogy miként hozzon létre valami újat a már létező dolgokból. Felfedezte a mesterségeket, a készítést. Kőfaragás, festés, komponálás. Ezek a dolgok vezettek aztán a fémművességhez, a szövéshez, az íráshoz, és a mesterségek minden egyéb formáihoz. Ez volt az az idő, mikor Thieront elnevezték a Mesterségek Istenének.

Ez a korszak elégedetté tette, s számos csodát alkotott, melyek még a mai napig is páratlanok, bár a formájuk és természetük a legendák ködébe vész. De idővel ismét visszatért melankóliája, mivel magányos volt - mivel a többi isten elkerülte őt, ő is ezt tette a többiekkel. Ekkor vette észre az emberi fajt, hogy milyen primitívek és brutálisak, s meglátta bennük az esélyét arra, hogy maradandó jelet hagyjon a világon. Az emberekből kiválasztotta a lehető legjobb mintának valót, mély álomba merítette őket, majd úgy formálta át kiválasztottjait, mint az agyagot. Ezer nappalon és éjen át dolgozott azon, amit a legnagyobb művének tartott. Amikor elkészült, új nevükön szólította őket, s mikor felébredtek, már nem voltak többé emberek. Így születtek aztán az elfek Rhyth világára...

Thieron elkötelezett követői meglehetősen ritkák, néhány ember még mindig őt vádolja a rabszolgaság miatt, míg a legtöbb elf még mindig keserűséggel gondol rá az "árulása" okán. Nincsenek templomai, bár néhány szerzetes rend elkötelezte magát mellette, s segélyhelyeket, ellátókat működtetnek a kimerült és tapasztalatlan utazók számára. Követő csak igen ritkán kérnek tiszteletdíjat, mivel azt mondják, épp elég fizetség minden új, felvállalt utazás, minden papírra vetett ihletett álom, s minden kalapácsütés, ahogy a kovács az üllőre sújt.

Forrás: Creation of Fire and Water: Origin Myths of Tolmira




Frissebb kapcsolódó cikkek:

2007.08.25. - The Broken Hourglass - Pont-vásárlásos stratégiák
2007.09.04. - The Broken Hourglass - Politika, politika, politika...
2007.10.13. - The Broken Hourglass - Mashiz, Narimir problémás szomszédja

Korábbi kapcsolódó cikkek:

2007.07.19. - The Broken Hourglass - Fajok
2007.07.14. - The Broken Hourglass - Galen, a kavarógép
2007.06.19. - The Broken Hourglass - Varázslat-kotyvasztás
2007.06.05. - The Broken Hourglass - Halima
2007.05.21. - The Broken Hourglass - Tárgyak és jellemzőik


Az összes kapcsolódó cikk felsorolása