Kardok és fegyverekAz IGN RPGVault folytatta hangulatos kis leckéit a The Witcher világával kapcsolatban. A cím szerint ebben a részben a kardokról és egyéb fegyverekről lenne szó, de remélhetőleg e kis szösszenetek rutinos olvasóit ezzel már nem lehet megtéveszteni. Kardokról egy szó se...Történelmünk egy a konfliktusok közül. Történelmi könyveink háborúk és egyéb összecsapások leírásával vannak tele. Számtalan mese fűződik azokhoz a különféle eszközökhöz, melyeket egymás gyilkolására használunk - illetve (ha te azok közül a pozitív fickók közül való vagy), melyeket a védekezés során használunk. Egy dolog biztos - a fantáziánk határtalan, amíg arról van szó, hogy az emberek mivel bántsák egymást. De miként is áll az a dolog, abban a világban, melybe készülsz belépni? Egyenesen megmondom neked - a képzeletünk csodálatosan működik, ha olyan dolgokat kell kitalálni, hogy miként bánthatunk más embereket. Nem számít, hogy hány vidéken jártál már, s hány korcsmában vásároltál már valami dalnoknak italt, s hogy hány csatát vívtál meg - mindig meglephet valami - valami zseniális találmány, néhány trükk, vagy néhány dolog a modern technológia vívmányai közül... A körülmények megkívánják, hogy a harcos egyre jobban és jobban hatékony legyen a felszerelésével, így a fegyverkezési verseny folytatódik, s csakhamar a felszerelés összköltsége meghaladja már egy katona életének értékét... Ahogy a dolgok manapság állnak, úgy tűnik, hogy a katona élete a fegyverzetének minőségétől, típusától függ. És hidd el, ha én mondom, nagyon kevés olyan sereg van, ami bővében van a mágikus kardoknak (közékük értve a legendás Balmurt). Inkább csak egy csomó szimpla vasat várj - hosszú, hegyes fegyvereket, jó íjakat, nehéz számszeríjakat, és rejtett tőröket. Ez a valóság igazi arca - itt nincs helye a ravaszságnak... No persze vannak kivételek e szabály alól is - mint ahogy létezik egyetlen witcher is ezer talpas között, vannak művészek is a fegyverkovácsok soraiban. Csak néhány olyan emberrel találkoztam, aki igazi szenvedéllyel beszélt a fegyveréről. No persze voltak olyanok, akik nagyszerűen bántak velük, de nem igazán beszéltek róluk, különösen nem úgy, amit az témánkba vág... De elég is belőlük - koncentráljunk most azokra, akik beszédesebbek. Volt egy barátnőm, aki felnyitotta a szemem az olyan rejtett gyönyörűségekkel kapcsolatban, ami az egyik legromantikusabb fegyverrel kapcsolatos... És most az íjról beszélek. Azt hiszem, nyugodtan megfeledkezhetünk most a számszeríjakról, könnyebb lőni velük, és nagyobbakat is ütnek, de hát kit érdekel ez? Hol lenne a művészet? Hol a varázslat? Ezek csakis az íjakban találhatóak, a formájukban, a ruganyosságukban, mindabban, ami engem valami másra emlékeztet... No persze lehet, hogy nemcsak engem. Visszatérve barátomra, az íjászra - ő is hasonló nézeteket vallott, bár ő egyszerűbb módon fejezte ki magát. Az egyszerűbb nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretetteljesen. Mielőtt az elf és driád fegyverek felé fordult volna, a hagyományos, tisza, illetve hamu fából készült íjat használta. Az új típus rövidebb, könnyebb és sokkal inkább kézreálló darab volt. Ráadásul a szerkezete is jobb volt a különféle fa és állati ín lemezek gyorsabbá tették a nyílvesszőt a laposabb pályagörbén, s így kevésbé volt kitéve a szél játékának. Sok éven keresztül az íjász zerfhar íjakat használt - ez rúna-szerű, négyszeresen hajlított alakjáról kapta a nevét. Nem is gondolt arra, hogy létezik ennél jobb fegyver. Mindaddig, mígnem végül megtalálta AZT. Az ÍJAT. Cidaris kereskedői nem ismernek lehetetlen, így egyikük bódéjának köszönhető, hogy barátom találkozott ezzel a csodával. Ez is egy zerfhar íj volt, Zerrikania messzi vidékéről származott, s még erősebbé tették antilop csonttal. Igazi műremek volt, és megint hangsúlyozom, barátném úgy gondolta, hogy megtalálta álmai íját... Éveken keresztül így gondolta - mígnem ismét eljutott erre a csodálatos piacra, és megtalálta AZT. 62 hüvelyk hosszú volt, mahagóni, kikészített ín, és bálnacsont darabokból állt össze - ezt figyelembe véve, kész csoda, hogy nem sétáltatta meg a kutyát, vagy hogy nem öltöztetett fel reggelente. Nemcsak a szerkeze volt az egyetlen varázslatos dolog - az ára is, de az íjász egy percig sem habozott. Mi volt az, amiről beszélt? Oh igen, olyan erő volt benne, ami elég volt bármely vadnak. Vagy épp egy elf, vagy ember lelövésére, ha éppen arra volt szükség. Ah, de amire most szükség van, az az, hogy csillapítsd szomjamat, úgyhogy rendelj nekem még egy italt, és akkor majd mesélek még többet is. Forrás: IGN RPGVault - Peek #14 (Vissza) Fordította / írta: Kwish 2005.04.04. Korábbi kapcsolódó cikkek: 2005.03.13. - Az Északi birodalmak II. 2005.03.07. - Az Északi birodalmak 2005.02.22. - Mágia 2005.01.30. - A Végítélet próféciái 2005.01.15. - A harc... Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
