MágiaAz IGN most a mágiával kapcsolatos CD Project eszmefuttatást tette közzé, a szokásos sörözgetős, mesélős stílusban...A mágia valahogy a hatalomra hasonlít, jó ha rendelkezik vele az ember, jó ha a végletekig ki tudja használni, és valahogy felgyorsíthatja azokat a dolgokat - melyek hétköznapi körülmények között - végtelen sokáig is eltarthatnak. Az is egy jó dolog, hogy az ember képes valami olyasmit irányítani, ami inkább a káosz és a véletlen világába tartozik. Ahogy a bölcsek mondják - a mágia szexi, nagyon sokan áhítoznak utána, s azokat is vonzóvá teszi, kik a fényében sütkéreznek. De a mágia meg is rontja az embert - s minél erősebb, annál nagyobb veszélyt hordoz. Igen, igen - tudom, megígértem. És mivel megígértem - hát legyen. Még akkor se változtatom meg a döntésem, ha nem veszel nekem még egy italt... De tartsd jól az eszedben, hogy csak a legnagyobb vonakodással vagyok hajlandó erről a dologról beszélni. Félek feleleveníteni a rossz emlékeimre... Hosszú távra tekintve a mágia soha senkinek nem hozott semmi jót, legalábbis tudomásom szerint. De mesélek neked róla és így te is elmerenghetsz majd a dolgokon. Ha az ember ilyen dolgokról beszél, mindig jó, ha valamilyen forráshoz fordul, így elismétlem annak a bizonyos varázslónőnek a szavait, akivel egyszer még elég jól kijöttem. Óh igen - akkor még fiatal voltam - fiatal és bolond, manapság már eszembe sem jutna az ilyesmi. Most a barátom birkózik a hölggyel, és köszönet az előrelátásomnak, hogy megóvott ettől a dologtól. Hogy randizni menjek egy varázslónővel? Inkább egy ghoullal, és nemsokára azt is megtudod, hogy miért mondom ezt. Mindez az egyik olyan viharos beszélgetésünk során történt, mikor arról vitatkoztunk, hogy melyikünk foglalkozása jobb bármi másnál a világon. A végén mindig azon veszekedtünk, hogy melyikünk tesz fontosabb dolgokat, és egyikünk sem ismerte el a másik igazát. A barátom nekikezdett megmutatni, hogy milyen ragyogó is a varázslók csodálatos világa. Kezdetnek megemlítette a kapcsolatot szférákkal - de erről már úgyis tudsz - de aztán csakhamar az aktuális dolgokról beszéltünk. Hihetetlen mennyiségű meghatározással árasztott el - a mágia különböző formáiról, a belőlük eredő számtalan jóról, ésígytovább. Ezt követően a beszélgetés a természet-alapú, a gyógyító és a papi varázslatokról szól - ezek a legunalmasabb dolgok, feltehetőleg azért, mert annyira egyformák. Jóval érdekesebb lett a dolog, mikor a keresésről, és a megtalálásról beszélt, azokról a készségekről, melyek segítségével képes mérföldek százairól megtalálni embereket, vagy lényeket... egy ilyen kutatás végrehajtásához szükséges mátrix kialakítása kicsit sokáig tart, um, a fizikai kontaktus azzal az emberrel, akit keresel, de az eredmény igazán lenyűgöző. A varázslók ezt az egész folyamatot 'vizuális kutatásnak' hívják, ami igazán jó példa arra, hogy az emberek mennyire szeretik különleges nevekkel elkendőzni a kémtevékenységeiket. Mindig, amikor hallom, úgy érzem, hogy Dijkstra-val beszélgetek, a titkosszolgálat vezetőjével... Be kell vallanom, hogy az képzeletemet leginkább beindító dolgok az illúziók és mágikus álcák létrehozása volt - sokkal inkább, mint a telekinézis, vagy a tárgyak mozgatása. Látod az ilyesféle képességben rejtőző lehetőségeket? Egy kicsit eljátszottam a gondolattal, de varázsló barátnőm csak nevetett rajtam, majd közölte, hogy még a legtapasztalatlanabb mágusok is átlátnak egy ilyen cselen. Nos, ennyit a kívánságokról. No persze a legérdekesebb dolgokat a beszélgetés végére hagytuk. És mit értek én a legérdekesebbeken? Először is a teleportálást. A név önmagáért beszél - elgondolkodtál már azon, mi történne, ha valaki egy órán, nem is, egy másodpercen belül ott lehetne Redany-ból Touissant-ban? No persze valaki azt is elképzelheti, hogy Nilfgaard seregei saját céljaikra használják ezt a képességet, de inkább gondolkozzunk pozitívan. De a teleportálás nem igazán mulatság tárgya - feltehetőleg Geoffrey Monck tanulmányai alapján most már illegális az alkalmazása az aktív, stabil kapuk közelében is, hogy ne is említsük az olyan ingatag kapukat, mint amilyen például a Tol Lara. Az átváltozás erejéről nem mondott túl sokat - azt kell mondjam, nem lelkesedett érte túlságosan. És gyakorlatilag semmit sem akart mondani a magasabb szintű mágiáról, a mágikus teremtésről, ezek fenntartásáról, anélkül, hogy először ne értetné meg az olyan kifejezéseket, mint a 'transzcendentális algoritmus', amit egyáltalán nem fogtam... Részemről egyébként még mindig azt hiszem, hogy ez egy meglehetősen ostoba mentség volt arra, hogy ne kelljen beszélni - jelen pillanatig sem látok semmilyen kapcsolatot a matematika és a spirituális dolgok között. Meglehetősen gyorsan témát váltott, s rátértünk mindenki kedvencére - az anekdotákra. Könnyebb az embereket példákkal meggyőzni, így említett valami mesét a kollégáiról a Mágusok Testvériségében és a varázslók nagyképű világáról. Nehéz elképzelni, mit meg nem képesek tenni rejtett intrikáik és céljaik érdekében, de jobb nem is beszélni ambícióikról, melyek gyakran szélsőségesen gonosz dolgokra vezetnek, mint ahogy az a hírhedt Vilgefortz esetében is történt. Más történetek sokkal kevésbé ijesztőek, és jóval szórakoztatóbbak - mint például Herbert Stammelford története, akinek sikerült uralma alá hajtani egy föld dzsinnt. Emlékeztetlek, ez egyáltalán nem kis teljesítmény - a dzsinn egyszer elhordott egy hegyet, mert zavarta a kilátást Herbert tornyából... De a dzsinnek undok és ronda lények, és hitem szerint, ha az ember meglát egyet, nem igazán a kívánságok jutnak az eszébe, hanem úgy el kezd rohanni, mintha Nilfgaard seregeinek egy egész dandárja eredne a nyomába. Különben is, ez a kívánságos dolog nem is igaz - tudom, hogy Geoffrey Monck a másik nézőpontot támogatja, de én tudom, amit tudok. Nem attól leszel varázsló, hogy jól nézel ki. Az egész Giambattista és Bekker tesztekkel kezdődik - igen, az ugyanaz az optimista Bekker, aki azt tartotta, hogy a mágiának nem kellene pusztítónak lennie - melyek meghatározzák, hogy egyáltalán hasznára válhatsz-e valamilyen módon ennek a foglalkozásnak. Aztán innentől kezdve megkezdődik a tanulóévek sora - kemény tanulás, összevetve azzal, hogy valakit gályarabságra, vagy a kőfejtőben való munkára ítélnek el... No persze ezt követően valamennyire fontossá válik az ember, kapsz valamilyen figyelemkeltő címet a neved elé, felhívod magadra a nők és a problémás dolgok figyelmét, és talán még azt is tudod majd, miként használd a kardod, de... Minden egyes emberre, akinek ezt sikerül elérnie jut legalább 10, vagy inkább 100, akinek nem. És azt senki sem tudja, hogy ők hogy végzik - leginkább az a valószínű, hogy sose hall róluk az ember. De a kedves kis beszélgetésünk során kezdve attól a pillanattól, mikor elkezdtünk vitatkozni arról, hogy vajon Belleteyn vagy Savoine fesztiválja-e a fontosabb eszembe jutott egy másik típusú mágia is, melyről elfelejtettem megkérdezni. De a hölgy csak rejtélyesen elmosolyodott - tudta, hogy mire gondoltam még mielőtt kinyitottam volna a számat! Már tudta a beszélgetésünk elejétől kezdve, tudta mióta először találkoztunk, tudta már az idők kezdetétől... Hogyan tudnál a fölébe kerekedni valakinek egy ilyesfajta beszélgetés során? Övön aluli ütésnek éreztem a dolgot. Meglehetősen rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem én vagyok gondolataim egyedüli ismerője. A nők már önmagukban véve is elég rosszak, de egy olyan lány, aki még a gondolataidban is olvas, az igazi balszerencse. Forrás IGN RPGVault - Peek #11 (Vissza) Fordította / írta: Kwish 2005.02.22. Frissebb kapcsolódó cikkek: 2005.03.07. - Az Északi birodalmak 2005.03.13. - Az Északi birodalmak II. 2005.04.04. - Kardok és fegyverek Korábbi kapcsolódó cikkek: 2005.01.30. - A Végítélet próféciái 2005.01.15. - A harc... 2004.12.17. - A mágia eredete 2004.11.25. - A tekintet 2004.10.26. - A Változások és a Fűpróba Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
