Mágia - a tiltott művészet
Bár van néhány vidék, ahol eltűrik a mágia létezését, használatát, csak néhány elmebajos használja nyíltan a varázslatokat az Inkvizíció által felügyelt főbb európai városokban. Ha valaki csak egy kisebb bűbájjal felvértezett tárgyat birtokol, már akkor is hosszú és kínokkal teli vizsgálatra számíthat a vakbuzgó Inkvizíció kezei közé kerülve. Spanyolországban, Franciaországban, Itáliában és a többi kontinentális országban szigorú törvények tiltják a mágia használatát.
Ugyanakkor Anglia szigetvilágában a mágia használata engedélyezett, sőt, néha támogatják is. Anglia évtizedeken keresztül rejtegette varázshasználatát, félve az Inkvizíció kegyetlen megtorlásától. Az elmúlt években Anglia királynője hirtelen megváltoztatta ezt a politikát, s beismerte, hogy királysága védelmének megerősítése érdekében követői mágiát is használnak. Az angolok az állítják, hogy a bűbáj, a mágia létfontosságú a túléléshez az óceánt megfertőző félelmetes mágikus tengeri lényekkel szemben. Ez a vallomás, s az a tény, hogy a királynő visszautasította, hogy ez a leleplezés szörnyű törést okozott Spanyolország és Anglia között, vezetett végül a spanyol Armada felépítéséhez, és ahhoz a lehetőséghez, hogy a két nagyhatalom között komoly konfliktus alakulhat ki.
A mágia természete
Mivel az Inkvizíció elnyom és üldöz minden tudást, amely mágia használatával kapcsolatos, csak néhány olyan ember van, aki egyáltalán valami alapvető ismerettel rendelkezik arról, hogy hogyan is működik. Azok, akik megértik a mágiát ráébredtek, hogy a hétköznapi embereknek nincs meg az az öröklött képessége, hogy varázsolhassanak. Hogy egy ember képes legyen varázsolni, kapcsolatba kell lépnie egy szellemmel, s meg kell neki engednie, hogy összeköttetésbe lépjenek, hogy megkösse őt. Mivel a szellemek testnélküliek, ennek megfelelően nem rendelkeznek erővel, míg a Földön tartózkodnak, találniuk kell egy (vagy önkéntes, vagy csak a kontaktust elszenvedő) fizikai befogadót, hogy használhassák hatalmukat. Általában meglehetősen ésszerűen döntenek, s így valamilyen kiemelkedő, vagy nagy befolyással bíró embert választanak ki, hogy vendéglátójuknak.
Mivel nagyon sokféle szellem létezik, a szellemek és az emberek közti megkötések eredményei legjobb esetben is megjósolhatatlanok. Egy kiemelkedő humán és egy jó-jellemű szellem kötelme egy olyan szimbiózist eredményezhet, ahol a két elme harmóniában egyesül, s részesülnek abban az előnyben, hogy hordozói lesznek a mágiának. Az erős akaratú emberek és egy gonosz szellem kötelme az idő múlásával folyamatosan változik, s végül egy jóval gonoszabb, bűnösebb személyiséget alakít ki. A gyenge akaraterővel bíró emberek és a gonosz szellemek kötelme gyakran nem képes ellenállni a mágia erejének, s e lények igen gyakran átalakulnak azzá, amit hétköznapi nyelven szörnyetegnek ismernek..
Ha az Inkvizíció azt gyanítja valakiről, hogy gyakorolja a mágiát, komoly vizsgálatsorozatnak vetik alá, s különböző szertartásokkal megpróbálják kiűzni a szellemet a vendéglátójából. Ha a szellem nem hajlandó távozni, a testes vagy bebörtönzi az Inkvizíció, vagy megsemmisíti.
Az emberek és a szellemek ezen egyesüléséből a mágia három köre fejlődött ki. Az Isteni (Divine) mágia gyakorlói gyógyításra, és védekezésre használják varázslataikat, egy ősi jó szellem mágikus erejét csapolva meg. A Törzsi (Tribal) sámánok a Földanyán keresztül végzik művészetüket, melynek többféle kimenetele is lehet, míg a Gondolat (Thought) mágusok felszabadították az elme hatalmas energiáit, hogy akaratuknak megfelelően alakítsák a valóságot.
Vissza a tetejére
Fordította / írta: Kwish 2003.09.07. |