MITOLÓGIAA feltárt részlet a szent Verinnossan által írt, az I. Nagy Orkháború idején egy myrtanai templomromnál töredékesen fellelt Istenek Könyvéből (Buch der Götter)Midőn a világ létrejött vala, iszonytatos villámcsapás érte a földet. E helyt a föld kettényíla, s roppant zaj és vakító fény közt a tűzből hatalmas istenség vága utat a földet lángolva világítván. Neve Innos, istene a tűznek és világosságnak, a törvénynek és az igazságosságnak. Ám a nap, amit Innos teremtett vala, egyszer elhomályosula, a föld zeng és remeg, a setétségbe iszonyú robajjal egy rémítő istenség töré a leghatalmasb ormot széjjel. Ő vala Beliár, a holtak, a pusztulás és a fájdalom sötét istene. Ők ketten, bár testvérek levének, sokat egymással küzdöttek vala, mert a fény és a sötét egymást romlásba taszítá. Végestelen harcuk a világot szétszakítá, hol a ember és állat nyugodtságban nem élhet. Viszályuk a teret már-már elpusztítá, az utolsó létet is halál fenyegeté. És ekkor, mihelyt ember és állat vére patakokban folya, és Myrtana mély völgyében tengert alakíta, a vér hirtelen vízzé válla, és két oldalának kettényíla. Mint a hajtás virág széléből, úgy emelkedék egy fénylő istenség a vízből. Nem más ő, mint Adanos, istene víznek és változásnak, őrzője a szent egyensúlynak. A világot hatalmas fény vakítá, és Innos, az ő szentségében, átvevé a hatalmat, hogy a világot ő fölvirágoztatá. De a fény Beliárnak egy gyötrelem vala, és így mindentől, amit Innos teremtett, Beliár szenvedett vala. Ám Adanos látta, hogy ez így nem történhetik, sem a fény, sem a sötétség. Ezért a két fivér közé álla, a viszályt hogy elsimítá, ám ez neki nem sikerült vala. Ám ott, hol Adanos álla, keletkezék egy hely, melyen Innosnak és Beliárnak semmilyen hatalma nem vala. És e helyt rend és káosz együvé tartozott, s megteremtődött a végtelen óceán. És a tenger felszabadítá a földet, és így támada újra minden létezés – úgy farkasok, mint juhok és végül az ember. És Adanos jónak vélte, amit teremtett vala, és örült minden teremtésnek hasonlóképp. Viszont oly naggyá nőtt Beliár haragja, hogy azonnal a földre szálla, és kijelölvén az állatot, szólla hozzá. És Beliár kölcsönözvén az ő isteni hatalmának egy részét az állatot a föld elpusztítására biztatta vala. Ám Innos látta mi történe, és ezt látván nyomban földre szálla. Kiválasztván az embert beszélt hozzá, és innentől az ember az ő alattvalójává vála. És Innos kölcsönözte az ő isteni hatalmának egy részét, hogy az Beliár sötét hatásainak véget vethessen vala. És Beliár már egy másik teremténynek beszéle, ám Adanos áradatot külde és az özön lesöpré azt a földről. Ám vele sodródnak a fák és állatok, és Adanosra mély szomorúság szálla. Ezért így szóla fivérinek: "Nem léphettek többé földemre, mert ez szent és sérthetetlen vagyon, és ilyennek kell maradjon." De az ember és az állat Adanos földjén háborút víva, és így kiválták haragját isteneknek. És az ember legyőzé az állatot, így amaz Beliár birodalmába kerüle. Ám Adanos látta, hogy rend és káosz csak nem egyensúlyba vagyon, ezért kéré Innost isteni erejének visszavételére. És Innos, az ő szentségében, ezt megtevé. Ám Adanos félte a napot, melyen az állat a földre visszatére, és így kéré Innost hatalmának részét az ő birodalmában hagyására, hogy azt ő az embereknek visszadhassa, ha az állat visszatére. És Innos, az ő szentségében, ezt megtevé. Így a világra végre békeség szálla, ám Beliár hatalma folytonosan gyaropodék, mert mint azt sötét terve tartja, egyszer ő a földre visszatére, és az embert és a minden természetet ő véglegesen elpusztítá... Írta: Kopfschuss (Thx!) Fordította / írta: Kwish 2006.10.04. |
