Főoldal
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Általános
Jellemzők
Ez-meg-az
Vasigény

Játékvilág
Életrajz
Karakter
Idézés
Ereklyék

Háttérinfók
Értékelések
Előzetesek

Galéria
Screens

2005.07.10. - Kwish

Rövidke CVG értékelés

Megjelent egy rövid, de velős értékelés a játékról a CVG oldalon. Ők sem szálltak el a cucctól, 68 pontot adtak neki a 100-ból. Lássuk, miért is... érzésem szerint az értékelés hangneme meglehetősen, khmm, laza.

(2005.06.27) A stílus kliséire történő utalások legtöbbje magától a Bárdtól származik, akit tökéletesen szinkronizál Cary Elwes a maga ízes „tájszólásával”. A Bárd egy frissítően szellemes, ámbár szaros karakter, aki csak arra törekszik, hogy minden esetlegesen szükséges eszközzel pénzt keressen magának, s arra ösztönzi a vidék különféle testes bármacáit, hogy játszanak lila kis fuvoláján. Természetesen nemesnek éppen nem mondható erőfeszítései melyek ezt a gusztustalan véget célozzák egy jóval nagyobb hatású cselekménybe torkollanak, mely magában foglalja egy gyönyörű, no és persze dúsgazdag hercegnő megmentését. Hogy mennyire lesz fajankó a Bárd a kalandok során, az korlátozott mértékben a játékoson múlik, mivel ő választhatja meg a beszélgetések egyes részeinél, hogy kedves, vagy bunyevác módon viselkedik-e főhősünk.

A The Bard's Tale egy akció-RPG, egy olyan stílus képviselője, ami sokkal jobban ismert a konzolos körökben (még a használt engine-je is az, melyet a BG és az Everquest konzolos verziójához vettek igénybe). Az a tény, hogy a Snowblind engine már lényegében négy éves cucc, segít megmagyarázni, miért is nem néz ki csúcs-szuperül a játék, bár ez nem jelenti azt, hogy szörnyű lenne.

Az RPG elemek többségét totálisan leegyszerűsítették. Az eltűnő ellenfelek visszaokádta zsákmány (ez az egyik, a Bárd által elismert szokásos RPG nonszenszek közül) automatikusan eladásra kerül, s az elnyert tapasztalati pontokat a szintlépéskor kell hasznosítani. Az idéző rendszer a játék legizgalmasabb része, s ha már néhány idéző dallamot összegyűjtött a Bárd, csak a játékoson múlik, hogy összeállítsa szövetségesei legjobb kombinációját, akiket az adott helyzetben segítségül hívhat.

A The Bard's Tale legnagyobb hibája, hogy nem veszi észre: az, hogy kifigurázza a stílus kliséit, nem ad feloldozást az alól, hogy ő is ezekre támaszkodik. A küldetések legtöbbje ismétlődő és néha gyötrelmesen túlfeszített harcok sorozatából áll. Önmagában az a tény, hogy a harc csak egy kicsivel több a nem igazán ösztönző hatású, eszement gomb-nyomkodásnál, azt a benyomást teszi az emberre, hogy ennek az egésznek a legnagyobb része egyszerűen csak a játékot teszi terjengősebbé.

Míg a The Bard's Tale elbeszélése lenyűgöző, addig a kiábrándító harc megakadályozza, hogy a játék felülemelkedjen a középszerűség magasabbik régióiból. Bár a poénok nem olyan ütősek mint pl. a Monkey Island esetében, azért épp elég ideig fenntartják ahhoz a figyelmet, hogy a játékos eljusson a lehetséges befejezések egyikéig. Végső soron ez egy könnyűsúlyú darab, s jobb vétel lenne, ha dalként jelent volna meg.

Forrás: Computer and Video Games


(Vissza)