2005.05.06. - KwishEurogamer értékelés / XboxAz Eurogamer lehozott egy értékelést a The Bard's Tale című játékról (Xbox verzió). A végső konklúzió kemény 6/10 pont, ami nem túl biztató. Nem fordítottam le mindent, csak szemezgettem az irományból.(2005.05.05.) Az egyik központi újítás, hogy a játék összes parancsát bezsúfolták egyetlen gyors kezelőfelületbe, amely használható varázslat idéző rendszernek, vagy "csapatod" különféle tagjait idézheted meg vele. Ha megnyomod a jobb gombot, akkor feljön egy menü a képernyőre, ahonnan kiválaszthatsz egy csomó alap támadási formát, és ha megütöd a releváns billentyűt, majd még egyet rácsapsz megerősítésként, akkor elkezded játszani az éppen kiválasztott dalt. Egy ehhez hasonló rendszert kapcsoltak a bal oldali gombokhoz, s ezzel számos egyéb hasznos parancsot lehet kiválasztani. E játékból - e típus több példányától eltérően - szinte teljesen hiányzik a mikro-menedzsment. Ez mindenki játékstílusától függően akár jó, akár rossz hír is lehet. Például, ha valaki felvesz egy varázslattal felvértezett kardot, akkor a korábbi fegyverét a játék egyszerűen pénzre váltja át, és a karakter automatikusan megkapja az újabb fegyvert. Így nincs szükség arra, hogy valaki röhejesen nagy arzenállal rohangásszon, vagy nem kell azon gondolkodni, hogy milyen tárgyat dobjon le, ha már nem bír többet cipelni. Az egyetlen dolog, ahol foglalkozni kell azzal, hogy a játékos miként éljen a rendelkezésére álló lehetőségekkel, az a tapasztalati pontok elosztása, s ez meg egy öt másodperces munka. A játék negatív vonásai a harcban mutatkoznak meg. Egy olyan játéknál, ami legnagyobbrészt azzal foglalkozik, hogy miként tegye nevetségessé az RPGk szokásos kliséit, meglehetősen rossz húzás, hogy a játékost ismétlődő, és újratermelődő ellenfelek ellen vívott harcba kényszerítik. Az elején még csak-csak elmennek ezek a harcok, de ha valaki igazán erős ellenfél csapattal kerül szembe, az ember már arra gondol, hogy most nem-e éppen őbelőle csinálnak viccet a játék készítői. Az ember néha szó szerint órákat tölt el azzal, hogy csak nyomkodja a tűzgombot, viharosan elmenekül, ha gyógyulnia kell, és csak remélheti, hogy így elkerüli a körbekerítést, s hogy nem vágják le egy másodpercen belül. Ahol a legtöbb játék ad egy kis szünetre lehetőséget, hogy meggyógyítsd magad, ott a The Bard's Tale inkább azt az őrjítően frusztráló valós-idejű dolgot választja, ami gyakran igen kevés lehetőséget ad arra, hogy a játékos elsüsse a három billentyű kombós trükkjét a megfelelő varázslat megidézésére. S ami még rosszabb, hogy ezek a nagy, igazán durva harcok a lehető legtávolabb történnek a lehetséges mentési helyektől, így nagyon sokszor vissza kell térnie ezekhez a pontokhoz (ismétlődés), ha valaki nem elég tökös, és inkább biztonságban akarja magát érezni. Ezek az alap tervező hibák talán nem lennének olyan idegesítőek, ha a játék központi harcrendszere ne lenne olyan béna. Ez a játék alapvetően egy H&S játék némi RPG elemmel vegyítve. Az InXile megpróbálta modernizálni az RPGk legnyomasztóbb jellemzőit, de így egy olyan dolgot hozott létre, ami igazából se ide, se oda nem tartozik; s így lehet, hogy egyik játékstílus rajongóinak sem jön be majd a cucc. Van még egy jó dolog, mégpedig hogy technikailag a játék szinte teljesen hibátlan. A Snowblind engine igazán jól ellátja feladatait. A játék hangjai elég jók, nem tökéletesek, de jók. A játékot egyedül talán csak az erős szöveg menti meg, ami miatt az ember képes még folytatni is a játékot. A The Bard's Tale humoros pillanatai messze túlszárnyalják az ember várakozásait. No persze a béna, és a kiemelkedő poénok egyaránt előfordulnak, de már az is jó, hogy ezzel ilyen formában megpróbálkoztak a játék készítői. Néhányan persze lehet hogy fárasztónak tartják ezt a fajta humort, de ha valaki megfelelő hangulatban van, akkor megtalálja a jutalmat az egyébként hálátlan feladatokért. Összességében számunkra a játék nem igazán jött be, elsősorban azért, mert rendkívül unalmas a fő részét képező akció rész. Persze, persze, a kezelőfelület nagyszerű, a történet jó és a humor is meglehetősen jól érvényesül, és technikai értelemben is sikerült a játék, de ha a játék unalmas harcokba fullad, akkor lényegében saját magát lövi fejbe... Szerző: Kristan Reed Forrás: Eurogamer (Vissza) |
