Főoldal
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Általános
Jellemzők
Rendszerspeci

Világ
Mitológia
Gothic I
Gothic II
Területek
Csoportok

Háttérinfók
Értékelések
Előzetesek
Interjúk
Így készült

Csoportok

AZ ORKOK

Harcolunk, hogy dicsőséget szerezzünk.
Harcolunk, hogy magasabb rangot érjünk el.
Harcolunk, hogy vezérré váljunk.

"Az életünk folytonos harcból áll, s a tisztességből, melyet győzelmeink hoznak. Kezdtem ebbe belefáradni, s egy olyan pozícióban találtam magam, mely sokkal jobban megfelelt igényeimnek: rabszolga mester vált belőlem. Nektek, embereknek van egy közmondásotok:

A boldog rabszolga a szabadság legnagyobb ellensége.

Gondoskodom rólam, hogy a rabszolgáink nagyon boldogok legyenek. Több ennivalójuk van, mint Rhobar uralkodásának idején, s legvérfagyasztóbb küzdelmeket nézhetik végig az arénában, s olyan isteneket imádhatnak, amilyet csak akarnak. És mint tudjátok - mindig egyre keményebben dolgoznak, miközben a lázadók száma egyre csak apad. " - Gurail, a myrtanai orkok szállásmestere -


Az orkoknak - akik először Nordmar vidékét foglalták el, most pedig már Myrtanát is irányítják - egyetlen közös vonásuk sincs Khorinis primitív száműzöttjeivel. Ezek az orkok igen fejlett kultúrával rendelkeznek, mely az erő, a tisztelet és intelligencia kombinációjára épül, s épp elég hatásos ahhoz, hogy végrehajtson egy olyan hadjáratot, melynek eredményeképp szinte teljesen megszerezte a Rhobar birodalma feletti irányítást, mely az ismert világ legnagyobb birodalma volt.
Nem halált és pusztulást hagynak maguk mögött, ehelyett inkább az ”oszd meg és uralkodj” ravasz politikájával hódítják meg a területeket. Ők az urak, az emberek pedig a rabszolgák - ez több mint bizonyos. Bármilyen kísérlet a lázadásra, vagy felkelésre azonnali kivégzést von maga után. Ugyanakkor a hódítók tisztában vannak azzal, hogy még mindig az emberek teszik ki a népesség legnagyobb részét, s hogy egy általános és széles körű felkelés rendkívül veszélyes lehet rájuk nézve.
Éppen ezért az orkok élelmet és szórakozást biztosítanak, ezzel garantálva, hogy rabszolgáik hasa tele legyen, s elterelik figyelmüket az arénában zajló harcokkal. A fogadók és kocsmák nyitva maradtak, mint ahogy a templomok és a szentélyek is, s ezek szabad kezet kaptak az ork hódítóktól. Épp ezért nem is csoda, hogy az új urakkal szemben érzett elégedetlenség továbbra is csak a földalatti mozgalomban összpontosul, s hogy a lázadók nem mindig számíthatnak a népesség támogatására.
Az orkok független csoportjait a törzsfők vezetik, akiket a sámán tanácsadók támogatnak.



A LÁZADÓK
"A nyílt háborút elveszítenénk - ezzel mi is tisztában vagyunk. Épp ezért bújunk meg az árnyak között, mikor az ork erők átvonulnak az erdőben. Mi vagyunk a gyors terror, mely még azelőtt lecsap, hogy elnyomóink előhúzhatnák fegyvereiket. Ellenállásunk sohasem lankad, támadásaink miatt sohasem pihenhetnek az orkok. Észak barbárai azzal űzték el az orkokat falvaikból, hogy sosem adták fel. Talán rosszabbak lennénk a barbároknál? Hamarosan kiszorítjuk elnyomóinkat és visszatérhetünk falvainkba." - Ilgar, a lázadók mester íjásza -

Myrtana szívében a lázadók csapata az egyetlen, mely komoly ellenállást tanúsít az orkokkal szemben. Kis, mozgékony csapatokat indítanak az erdőkből, s már többször is lecsaptak a felderítő csapatokra, kisebb egységekre és az orkok szállítmányaira. Álmuk az, hogy városról városra visszafoglalják a hódítóktól Myrtanát, elérve ezzel, hogy az orkok végleg elhagyják a birodalmat - lehetőleg inkább holtan, mint élve. A lázadók számát messze felülmúlják az orkok, a felkelők rosszul felszereltek, s lényegében elvágták őket az utánpótlástól. Mindezen hátrányok mellett bátorságukkal és eltökéltségükkel képesek voltak kompenzálni a rossz körülményeket. Az elfogott lázadók legnagyobb szomorúságára azonban a hódítók nem félnek kikényszeríteni törvényeiket.



A HASHISHINEK
"Hogy megöljelek? Hát mit gondolsz, mégis ki vagyok én?
No persze megölhetnélek. Elég lenne egy csapás a pengémmel. Vagy egyszerűen kizavarnálak a sivatag forró szívébe. Mégha meg is tarthatnád szánalmas vízkészletedet, akkor is halott lennél néhány nap múlva. De miért akarnék ilyet tenni? Jó formában vagy, erős a karod, s igen értékes tapasztalatokat szereztél kovácsként - értékes vagy az ügyfeleimnek, úgy ám. Néhány aranynál jóval többet fizetnek egy ilyen erős, tapasztalt munkásért. Szóval megérted, bolond lennék, ha megölnélek sokkal többet érsz, ha életben maradsz, s én mindig szem előtt tartom a profitomat..." - Rhon Al Varg, elkötelezett rabszolga kereskedő -


A déli hashishinek rejtélyként állnak a birodalom többi embere előtt. Úgy tűnik semmi más, csak az arany iránt érzett kapzsi éhségük vezeti őket. Nyíltan szövetségre léptek az orkokkal, s elfogják a megzavarodott, menekülő embereket (épp úgy, ahogy más befogja az elkóborolt teheneket), s a zsíros jutalom ellenében leszállítják őket Myrtana új urainak. Félelmet nem ismerő harcosok, fortélyos tolvaj és alattomos alkudozó hírében állnak, akik csak a saját fajtájukban bíznak.
Mindazonáltal mindig pletykák szóltak arról, hogy az egyszerű veszélynél valami jelentősebb bújik meg e forró, sivatagos területen. Történetek szólnak sötét titkokkal teli romokról, és olyan titkos helyekről, ahol döntéseket hoznak a világ sorsával kapcsolatban. A hashishinek legmagasabb kasztjába a Sötét Mágusok tartoznak, s Zuben, e rend legmagasabb rangú tagja vezeti az egész népességet.

Forrás: Manual

Fordította / írta: Kwish
2006.11.05.