Főoldal
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Általános
Jellemzők
Engine
FAQ
Rendszerspeci

Játékvilág
Világ
Történet
Witcher
Felszerelés
Fajok
Karakterek
Szörnyek
Pillák

Háttérinfók
Interjuhék
Előzetesek
CommunityQ&A
IGN Blog
Fejlesztői izé
DevDiary

Galéria
Screens
Concepts
Posters
Models
Üdvözlet

Az ember előtti fajok

Az IGN pillák ezen legújabb darabjában az emberi faj és a többiek fura kis viszonyáról olvashatunk egy kisebb elménckedést...

Néha megkérdezzük magunktól - egy kicsit viccesen, egy kicsit keserűen - hogy vajon lehetséges-e lemondani valakinek törvény adta jogáról, hogy megörökölje a világot. Talán más még válaszolhat is erre - egy kicsit viccesen, egy kicsit keserűen – hogy az a valaki nem mondhat túl sokat az egész ügyről, miután megszületett... Mi emberek a jóra és a betegségre születtünk, ennek minden pozitív és negatív aspektusával együtt - mindennel együtt, amit az őseink ránk hagytak. De ebben a világban, ahová belépsz, az embereknek sokkal nagyobb az örökségük. Ki tudja? Talán olyan hatalmas, ami képtelenné teszi őket arra, hogy megfelelően kezeljék.

Igaz, az emberek és a nem emberek kölcsönös kapcsolata mindig problémás volt. Vitatott, hogy ez az emberek hibája-e, vagy más miatt van a baj - ezt mindenkinek magának kell megítélnie. Én úgy vélem, hogy ez a kellemetlen tény mindig is kellemetlen marad, függetlenül attól, hogy ki is szenved miatta és mi volt annak az oka, hogy éppen ez történik. Fogjátok csak a bölcsesség eme igazgyöngyét - ingyen adom. Hmm, nos... talán megtöltenéd cserébe a kupámat?

Mi emberek nem igazán bánunk jól azokkal, akik már korábban itt voltak. A gnómok voltak az elsők, ha még emlékszel a dologra. Aztán jöttek az elfek, majd a törpék. De, a várakozásokkal ellentétben, nem csak egyszerű tanulmányi kirándulásra jöttek, hogy csupán ott ácsingózzanak a kertben - óh nem. Ha hihetünk a régi történeteknek, ami akkor történt meglehetősen véres ügy volt... Mindenki szabadon megítélheti magának e bizonyíték alapján az ember, elf és törpe természet közti hasonlóságot. És mindenkinek, aki nem érzi magát elég tájékozottnak az ilyen történeti tudásra, azt javaslom, hogy olvassa el a Világ története című munkát Roderick de Novembre-től, vagy a Háborúk történetét Peligram tábornagytól - mindkettő érdekes olvasmány. Mindezek mellett nagy sikerrel használhatod a kemény fedeles kocsmatöltelékeket is, mint ahogy én is tettem korábban számos alkalommal.

Ha nyugodtan ülök és elgondolkodom egy pillanatra rádöbbenek, hogy milyen sok egyszerű dolgot köszönhetünk... társlakosainknak ezen a világon (hívhatom őket így egyáltalán?). Ezeket a dolgokat a háborúk forgatagában kaptuk, vagy szereztük... de elég ebből a kesergésből.

Végül is, nincs ok a kétségbeesésre. Az elfeknek és a törpéknek köszönhetően rendelkezünk valamivel, ami legalább olyan lényeges, mint az írás. A képalapú Első Rúnák tették lehetővé számunkra, hogy a saját magunk által létrehozott nyelven leírjuk történelmünket. Megtanulva az elfek Öregebb Nyelvét már beszélgethettünk is azokkal a lényekkel, amelyekről sokan azt hitték, csak a mesékben léteznek, mint például a szirének. Fogadni mernék, ha találkoznál egy szirénnel, legalább beszélgetni szeretnél velük... és ez nem is csoda, mert ők, khmm... khmm, nagyon jó beszélgetőpartnerek, ezért vannak. Már ha érted, mire gondolok.

Azoknak szólva, akik jobb szeretik a hideg acélt, mi rendelkezünk a világon valaha is látott legjobb kardokkal - ezek a gnóm gwyhyrs-ek. Csak egyetlen egyszer láttam ilyen dolgot, és el kell ismernem, hihetetlen volt a látvány. Sötét, öntött vas, hullámosan ékesített penge, külső díszítés hogy csökkentse a súlyát, a markolat rája bőrrel bevonva... Meg sem kellett érintenem a borotva éles pengét, hogy tiszteljem azt a fegyvert és tudatában legyek korának - két évszázados volt! - s ez csak még komorabbá tette az eseményt. Még azt sem tudom, hogy az tény, többé nem készítenek ilyen fegyvert, jó-e, vagy rossz.

De nem kell végigmennünk ezeken a kitűnő példákon ahhoz, hogy belássuk, mi emberek olyan keveset tettünk - a miniatürizáláson kívül, persze. De a törpe géniuszok... Mi használjuk a gyümölcsit már régóta, hónapról, hónapra, mikor behelyezzük a pénzünket a bankba, amit aztán ott a szellemes abakuszaikkal kezelnek. Egy pillanattal később megvásárolsz neki valami apró csecsebecsét, arcpírt, szemkihúzót, parfümöt, amit a sugárzóan leleményes elf szolgálók készítenek... Aztán belefáradva a szerelmi románcba arra gondolsz, hogy maradék pénzed a szerencsejátékok valamelyikén szórod el, avagy kártyázni kezdesz... és ha nem egy gnómmal, vagy törpével kerülsz párba, még lehet hogy azelőtt megfosztanak a pénztárcádtól, hogy elkezded a játékot.

Ha választanom kellene valami egyszerű dolgot, amit az öregebb fajok hagytak ránk, s ami miatt én a leginkább hálás vagyok, akkor kétségtelenül a... meséiket választanám. Semmi sem hasonlítható a Jég Királynő meséjéhez, vagy azokhoz a történetekhez, melyeket az elf legendák híres könyve, az Aen N'og Mab Taedh'morc tartalmaz.

Hogy mit mondasz? Hogy ismered a régi elf szerelmi balladát, az Ettariel Virágát? Abban a fordításban? Ahh... máris kedvellek! Gyerünk igyunk, aztán énekeljünk!

A nagy művészet utáni tisztelettel, persze...


Forrás: RPGVault.ign.com



Fordította / írta: Kwish
2004.12.06.