EBON HAWK II. (Dantooine felé)(TARTALOM)(Előzmény: Telos - Bolygó) Csak annyit mondanék felvezetésülm, hogy lényegében itt bontakoztatjuk ki először komolyabban az influence/befolyás rendszer áldásait... Miközben röppenünk elfele Atrisnak jelentik a kis Hópihék, hogy a legkisebb Hópihe eltűnt, követte a száműzöttet. Atrist nem nagyon rázza meg a dolog, várakozó álláspontra helyezkedik az ügyben, úgy véli, mindenki ott okul, ahol tud (bár a többi pihe aggódik a legkisebb fogadalma miatt...) Ismét az Ebon Hawkon vagyunk, összeül a kis családi kupaktanács. Atton épp azt fejtegeti, hogy húzzunk el a francba, de közbevág kis házi kávédarálónk, T3-M4, hogy miközben Atris keresgélt a fájlai között, neki is sikerült behekkelnie magát a Fő Hópihe compúterébe és megszerezte a tárgyalásunkról készített holo felvételt. Megnézzük a felvételt, mivel nem beszélni perfekto angol, és k. sokat beszélnek a szereplők, nem veszünk le túl sokat a dologból. A lényeg a lényeg, öt Jedi ül kupaktanácsot, kiutálják a főkarit, majd utána homályos fejtegetésbe merülnek, ami arra utal, hogy sokkal több is van a dolgok mögött. Tudatosan szegtük meg a Jedik Kódját, ezért kell mennünk. Az egyikük találóan megjegyzi, hogy a karakter elveszítette önmagát, míg a másikuk azt állítja, hogy egyszerűen a Sötét oldalra kerültünk, és kiüresedtünk. Atris a legkedvesebb, mert szerinte ott kellett volna pusztulnunk a Malachor V-ön (nem tud nem eszünkbe jutni a büdös macsó igazság, ennek a nőnek kellene már egy jó hanyattvágás... ) Úgy tűnik, a Jedi Mesterek tudhatnak valamit, ami meghatározhatja a sorsunkat, de nem árulják el. Be kell járnunk a saját utunkat. Talán majd egyszer megtudjuk az igazságot. Ha pedig nem, akkor soha sem fogjuk megtudni, miért is száműztek. Van olyan mester, akinek azonban kétségei vannak, s úgy gondolja, hogy meg kellett volna mondani nekünk az igazat. Nos, vége e nagyszerű múltfeltáró mozinak, nem mintha előrébb lennénk a dologban. T3-M4 bizonytalan pittyegéssel megjegyzi, hogy talált még egy listát, amiben az eltűnt Jedik neve és tartózkodási (?) helye szerepel. Ezek a következők: Vrook Mester / Dantooine; Zez-kai Ell Mester / Nar Shaddaa; Kavar Mester (NEM ÚGY!) / Onderon; Vash Mester / Korriban; Atris / Telos. Meglepő módon, ezek az eltűnt mesterek éppen azok, akik részt vettek a tárgyalásunkon is. Kreia szerint nőjjünk már fel, ez biztosan egy csapda, bár mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy érdemes lenne őket felkutatni, hátha adhatnak valami segítséget a Sith ellen... Hirtelen higanymozgással, mintha kifutón, egy divatbemutatón lépkedne, megjelenik Hópihe, majd kitolt csípővel megáll, és közli, hogy velünk tart. Megköszönjük neki a segítséget, mondván, mindenki jól jön. Kreia elkezd pöfögni, majd elhúz a szobájába. Atton is pöfög, majd elhúz a pilótafülkébe, de közben még felajánlja Hópihének rakteret... Ha kedvesek vagyunk a bombázóhoz, és inkább egy kabint utalunk ki neki, máris nyerünk egy kis rokonszenvet (INF+: HM). Bár a beszélgetés a mittudoménmilyen központi teremben zajlott, egy váratlan vágással a garázsban találjuk magunkat, ahol Bao-Dur nekünk szegezi a kérdést, hogy mi is van a fénykardunkkal. Kiderül, hogy ő segít nekünk összerakni egyet, ha megvannak a megfelelő alkatrészek, jártában keltében épp elég Jedit látott már, így tudja, mi kell a dologhoz (power cell, emitter matrix, lens és kristály). Ha van valamink, akkor mutassuk meg neki. Ezt követően neki áll bütykölni T3-M4-et, s ha hagyjuk a dolgot, kicsit rendbe hozza robotunkat +2 CON módosítót érve el nála. Mindenki boldogan mosolyog. Nos, ennyi volt a kötelező tánc, de úgy éreztem, itt az ideje, hogy mindenkivel elbeszélgessek még egy kicsinyt... Kezdtük mindjárt Bao-Dur mesterrel. Bemelegítésként szóba került a kis lebegő droidja (igen, tudna nekünk is készíteni, de nem akar, mert akkor már nem ő lenne a jani), a karja (Malachor V. szuvenír) meg hogy bütykölget a hajót. Ő az a karakter, akitől pajzsokat kérhetünk, ha nincs elég! TIPP: Nem tudom érzi-e itt mindenki a potenciálisan kifogyhatatlan komponens forrás lehetőségét... Ezt követően jóval személyesebb vizekre evezhetünk. A háború után csillaghajónkon dolgozott, ide-oda vándorolt, nem tudott egy helyben maradni. Azt találta ki, hogy egy kicsit megpróbálja orvosolni a háború okozta károkat. Először planetáris pajzsokkal kezdett el foglalkozni, de túl sok bolygó várt újjáépítésre, s nem igazán arra a védelemre volt szükségük, amit ezek a pajzsrendszerek biztosítani tudnak. Mikor meghallotta a Telossal kapcsolatos terveket, rögtön arrafelé vette az irányt. Viszont itt meg a Czerka tett tönkre mindent. Legszívesebben szétrúgná a seggüket. Egyedül is. Akár. Megkérdezi tőlünk, hogy miért akartunk harcolni... mikor közöljük vele, hogy véleményünk szerint a mandaloriaikat meg kellett állítani, egyetértését fejezi ki. Népének számos kolóniáját az elsők között pusztították el a martalócok. Bosszút akart állni, el akarta őket pusztítani. Minden egyes megölt mandaloriainak örült... elragadta a harci mámor, s úgy érzi, elveszítette önmagát, önuralmát... kissé bántja is a dolog, s mindenképp beszélni akart róla. Meglátogatjuk a raktérben kedvenc modellünket. A Hópihe igazán tiszteletteljesen viselkedik velünk. Azt mondja, hogy valami hihetetlen nyugalmat árasztunk magunkból. Van bennünk valami, valami fény, amit korábban csak az echani fegyvermestereknél tapasztalt. Most hogy ezt lerendeztük, akár beszélgethetünk is vele. Először Atrisról faggatjuk ki, ami kvázi nem vezet sehova, csak a meglehetősen sajátos echani filozófia rövid ismertetőjéhez. Atris elég lesújtó véleménnyel van rólunk, szerinte mindent elárultunk, a mestereket, a tanítóinkat, önmagunkat. Szerinte a háborúban ösztönlényekké váltunk, és ezért buktunk el, ezért kerültünk a Sötét oldalra. A mandaloriai háború volt az OK. Oly nagy mértékű volt bukásunk, hogy még az Erővel fennálló kapcsolatunkat is elveszítettük. (Nos, ez már elég zavaros imho, szóval ha valaki nagyon átesik a Sötét oldalra, elveszíti a kapcsolatát az Erővel? Milyen egyszerű is lenne... ) Hópihe szerint egyébként Atris érzelmei nem elég egyértelműek a főkari irányába, dühösen beszélt a száműzöttről, de a teste másról árulkodott… de igazán csak akkor derülne ki a lényeg, ha harcolnánk vele. Az echani filozófia szerint ugyanis két ember kapcsolata, illetve két ember személyisége legjobban a harc közben mutatkozik meg, amikor nincsenek szavak, meg a többi ósdi zavaró dolog. A küzdelemben mindenki őszinte, és igazi énjét fejezi ki. Itt egy érdekes téma is megjelenik, nevezetesen a Jedik és a szerelem kérdése (miközben a süllyedő emelkedő kebleire összpontosítunk, felidézzük a mantrát... there is no emotion, there is peace…) Finom érdeklődésünkre kiderül, hogy Yusanis volt az apja, egy echani tábornok. Elment a háborúba, hogy Hópihe anyjával lehessen. Együtt akartak küzdeni, egymás mellett. A hölgy azonban meghalt a Malachor V-nél, s a testét sohasem találták meg. Az apja hazatért, de felhagyott a harccal és politikus lett. Revan ölte meg, mikor sz@rt akart kavarni az echani világokon. A szépséghiba az a történetbe, hogy Hópihe anyja nem az apja felesége volt, hanem a szívszerelme. Az apja nem volt lojális, megszegte a szavát, elhagyta a nőt, akihez kötötte magát, amiatt, akit szeretett. Hópihe ennek a hűtlenségnek a megtestesítője. Nekünk ezt azért mondja el, mert az apjára emlékeztetjük (hoppá). Úgy tűnik, épp olyan nagy sérülés ért minket is, mint az apját, nagyon hasonlóan viselkedünk. Szerinte nem vagyunk szörnyetegek, meghoztunk egy döntést, ahogy az apja is, s ez nem volt egyszerű dolog... ennek a terhét cipeljük. Mellettünk akar harcolni. Megköszönjük, de meg ám! (INF+ HM, LSP) Szóba kerül az is, hogy miért is őt tekintették a többiek utolsónak. Elmeséli, hogy nem tudott eléggé koncentrálni... egyfolytában az járt az eszében, hogy mi lesz, ha Atris is elbukik, mert a Jedik sok tanítása, de legfőképp harci technikája teljesen eltűnik vele együtt. Ezt ő hihetetlen veszteségként élné meg. A harcnál, a küzdelemnél semmi sem beszél szebben és hitelesebben egy emberről. Itt egy rövid kis echani elemzést kapunk Revan és Malak viselkedéséről. Sajnálja, hogy nem lehetett ott e kettő végső küzdelménél. Megkérhetjük, hogy tanítson minket harcolni, melynek igen nagy előnye, hogy levetkőzik a szentem. Győzelmet aratunk... megkérdi, miért mentünk vissza bíráink elé, s elégedett felelősségvállaló válaszunkkal, szerinte bátor dolog volt (INF+ HM, LSP). Meglátogatjuk a Banyát is, bár nem szívesen. Kapásból a csapatot hozza szóba. Elég érdekes felfogása van, próbálgatja arra az útra terelni a mi gondolkodásunkat is, hogy társainkat egyszerű eszközként kezeljük és ne annyira segítőként, ne adj isten barátként gondoljunk rájuk. Szerinte egyébként született vezérek vagyunk, vagy mi ja szösz... ő nem az (hát igen, ő inkább az, aki kavar a háttérben és mozgatja a szálakat). Tetteink hatással vannak a társainkra is, s ezt érdemes kihasználnunk, ezt tette Revan is. (Olyan, mintha ez a kis beszélgetés az influence rendszer általános ismertetője lenne.) Szóba hozza, hogy túl sok időt töltünk el Atris szolgájával (pedig azt még nem is tudja (?) mire is gondolunk vele kapcsolatban :-) ). Ismerte az anyját, Arren Kae volt a neve, és Jedi lovag volt. A Jediknek nem lehet gyermeke (mármint csak úgy, átabotába) és amikor kiderült róla a dolog, akkor száműzték. Csatlakozott Revanhoz a háborúban. Igen erős volt az Erőben, s ez rendszerint öröklődik, így a gyermeke is várhatóan az lesz. Kreia tesz egy több szempontból is meglepő kijelentést: szerinte, ha a Jedi módszerekre tanítanánk, akkor ezzel esküjének megszegésére késztetnénk, az meg biztosan nehez(ebb)en menne. Vagyis lehet tanítani a társainkat (1), miért ilyen fontos a JEDI módszerek hangsúlyozása (2) ?! Felvetjük, hogy csak nem arra utal, hogy a Sith módszerekre kellene tanítani? Kitér a válasz elől, csak azt hangsúlyozza, milyen érdekes kis mellékvágányra ad lehetőséget a fogadalma... Ez a nő egyre kevésbé szimpatikus. Azért arra még a szokásos barátságos stílusában (a'la pokróc) figyelmeztet, hogy ne kerüljünk a lányhoz túl közel. Közöljük vele, hogy nem rá tartozik a dolog... ennyiben maradunk. Rákérdez, hogy miért segítünk olyan sokat, olyan sok helyen, gyakorlatilag minden rászorulónak. Szerinte ez nem egyértelműen hasznos. (Ennél a beszélgetésnél már LS mastery szintet elértük). Lehet, hogy csak életképtelenné tesszük az embereket. Ha mindig segítünk rajtuk, hogyan tanulnak meg önállóan élni? Hiszen becses személyünk is csak erősödött, mióta menekülni kellett a Peragus állomástól. Ha segítünk, azzal ugyan mi erősek leszünk, de akin segítünk, az meggyengül, függeni fog tőlünk. Váratlan fordulattal azt tanácsolja, hogy használjuk ki az ilyen elesett emberek függőségét, míg ki nem facsarunk belőlük mindent, aztán meg hagyjuk ott őket. Szerinte ugyanez történik a társainkkal is. No ez MENNYIRE rokonszenves gondolat már, nem? Pezseg benne a Jedi életfilozófia. Lenyűgöző. Persze gyomorból nem értünk vele egyet, mire károg valamit, hogy majd meglássuk. Szerinte a társaink is így tesznek velünk. (LSP, INF- Kreia) Ismét szóba kerül a Hópihe, mert megkérdezzük tőle, hogy miért utálja ennyire (biztos a fiatalságát irigyli, meg a mellbőségét :-) ). Azért azt nem akarja, hogy kinyírjuk a csajszit, mert hiszen milyen jól is felhasználható majd esetleg Atris ellen, ha úgy hozza a sors. Vagy mi. Mindettől függetlenül aznoban szerinte tekintsük ellenségnek a lányt. Nem értünk vele egyet, aminek persze megint meg lesz a böjtje. (LSP, INF- Kreia) Megkérdezzük, mi történt a szemével (mondjuk őszintén szólva, én még soha nem láttam a szemét, szóval váratlan párbeszéd fordulat valah ismételten), mire 'aszongya, jó ez neki így is. A lényeget látja vele, a többi meg úgyis csak zavaró mellékes lenne. Meg tudná magát gyógyítani, de így is éppen eléggé boldogul. Szerinte így még jobb a dolog. Nekiszegezzük a kérdést, hogy mi is ő voltaképp, Jedi-e, vagy Sith (bár a beszélgetéseinkből egyre inkább körvonalazódik imho, hogy nem az a nagy semleges jellem, akinek megjátssza magát). Kitér a válasz elől, lehet ez is, az is. Tett rossz és jó dolgokat is, mi alapján lehetne őt most megítélni? További faggatózásunkra elmeséli történetét, melyből úgy tűnik, hogy Sötét (vagy Sith) korszakában elkente a száját Mr Patchwork és Mr Álarcosbál, azaz Darth Véderhangja, akik úgy tűnik, talán a tanítványai (?) voltak. Mindenesetre szövetségeseknek nevezte őket. Őt is megfosztották az Erőtől, száműzött lett. 'Aszongya, tanuljunk a hibáiból, mi vagyunk az ő egyetlen és minden reménye. (1000 XP) Azért nem megyünk el szó nélkül amellett, hogy őt is száműzték, megkérdezzük, hogy a Tanács vajh miért nem említette (egyébként nem tudom, miért is kellett volna említenie?!). Hadovál valamit. Szembesítjük a hazugsággal, mire elárulja, hogy vannak olyan technikák, melyekkel manipulálni lehet az elmét, az emberek emlékeit (hmm, és szóval erre Erőtől megfosztott száműzöttként KÉPES voltöt Jedi mesterrel, khmm, talán félnünk kéne a Banyától?). Felvetjük, hogy ezt akár velünk is megtehette, s ismételt hadoválása miatt nem leszünk nyugodtabbak a dolgot illetően. Dumcsizhatunk még vele az Erővel kapcsolatos dolgokról, beszélhetünk az eddig elsajátított erőformákról, a fénykardról is. Nem érti, mire kell nekünk annyira az a fegyver, szerinte sohasem a fegyver a fontos, hanem az, ahogy a tulajdonosa kezeli. (Van még számos kérdés, amit feltehetnénk neki, de mivel k.ra nem értünk vele egyet, értsd alacsony az INF és ez úgy tűnik, nem is fog változni, tartok tőle, hogy ezeket a dolgokat soha nem tudjuk meg... mik is lennének ezek? Pl. Revan, a háborúban történtek...) Megnézzük milyen gusztustalansággal üti el az időt Atton a pilótafülkében. Nincs túl sok lehetőségünk beszélni vele, de azért a Hópihék által felfedett harcművészeti ismeretire rákérdezünk... No persze elbohóckodja a választ, azzal, hogy ő csak színleli, hogy tud ilyent, felveszi a küzdőállást, és reménykedik benne, hogy ez is elég ellenfeleinek. Hát, többet nem tudunk kiszedni belőle. Ha megveregetjük verbálisan a vállát, hogy egy ilyen képesség miatt csak még hasznosabb lenne, nő a befolyásunk felette (INF+ Atton), viszont ha nagyon ki akarjuk szedni belőle az infót, csökken a rokonszenv (INF- Atton). Egyébként, ha nagyon unatkozunk, pazaakot is játszhatunk vele (sajátos szabályok szerint, kvázi ingyen, tét nélkül). Lehetőségünk van T3-M4es droidunkkal is jobban megismerkedni. Egyrészt megint próbára tehetjük rajta fejlődött CU (+1INT, 250 XP) és REP (+1 DEX, 500 XP) képességeinket, de ápolhatjuk is a lelkét. Ha megdicsérjük a hajó javításáért, valamint kifejezzük aggódásunkat az adat letöltés miatt (jó hogy ő nem sérült meg jobban!) mindkét esetben növeljük felette a befolyásunkat (INF+ T3-M4). Hát, kábé ennyi a nagy Ebon Hawk-os tapasztalatszerzés, számos társunkkal építgettük (néha le) a kapcsolatunkat, nincs más hátra, mint kiválasztani egy bolygót, és tovább menni. Én a Dantooinet választottam... (Vissza) Fordította / írta: Kwish 2005.03.18. |
