Főoldal
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Általános
Áttekintés
Jellemzők

Játékvilág
Háttér
Ellenfelek
Attunements
Felszerelés

Háttérinfók
Értékelések
Előzetesek
Interjuhék

2004.11.22. - Kwish

Worthplaying review (04.11.20.)

A Worthplaying olyan két napja közzétett egy reviewt a játékról, meglepően jó értékeléssel (9.0/10). Nagyon tetszett nekik a játék, és persze a megszokott dolgokat emelik ki ők is: attunements rendszer, Álomvilág, speciális gyógyulás rendszer...

A 'Kult: Heretic Kingdoms' egy 3D izometrikus RPG, amely kombinálja a 3D technológiát az RPGk hagyományos izometrikus nézetével. A játék egy hősies küzdelembe visz, melyet különféle szörnyek ellen kell vívnod - fegyverekkel és spellekkel egyaránt - miközben a bölcsességet keresed, s küldetéseid során rejtvényeket oldasz meg. Utad során több NPCvel is kapcsolatba kerülsz, mint például szellemek és asztrális ellenfelek.

Van egy kis probléma azokkal az RPGkel, melyek részletezettebb morális rendszert ígérnek. Ez sohasem nagy probléma, de egy idő után meglehetősen észrevehetővé válik, s még inkább azért, mert ez egy olyan veszély, ami játékról játékra meglepő rendszerességgel visszatér. A probléma a következő: meglehetősen szép számban vannak olyan játékírók, akiknek gőzük sincs arról, hogyan is tálaljanak egy realisztikusnak tűnő, választási lehetőségeket kínáló PC/NPC dialógust.

Ez lényeges dolog, esküszöm. Tartsatok velem.

Szinte változatlanul áll fel a helyzet, valaki megkörnyékezi a karakteredet, aki azt akarja, hogy tegyél meg neki(k) valamit. "Óh, segíts nekem, hős kalandozó! A feleségemet és a gyermekemet elrabolták! Megőrjít ez a veszteség! Mentsd meg őket!" Aztán - szintén megint változatlanul - a válaszaid valahogy így néznek ki:

  1. "Persze hogy megmentem őket! Bátor és erős vagyok, és én vagyok a jó ember a nagy böszme karddal!"
  2. "Túlságosan semleges jellem vagyok ehhez a dologhoz. Na viszlát."
  3. "Imádom ha gyereket ehetek. Add ide az összes pénzed, így lesz pénzem az útra, hogy megtaláljam és elpusztítsam a tiéidet."

Nos, a Kult-ban nem így történnek a dolgok. Ez volt nagy dolog ebben a kis történetben.

Amit a Kult nagy meglepetésemre elért nálam az az, hogy úgy tudott akció-RPG lenni, hogy közben nem emlékeztetett egy cseppet sem a Diablo 2-re. Ugyanakkor meglehetősen jól eltöltöttem vele az időt, és ezért igen nagyra tisztelem a játékot.

A Kult egy fantasy világban játszódik, de nem abban a világos és vidám fantasy világban, melyben oly sok játék helyet kap. A világ csak épp megszabadult a Theokrata uralmától. Ő volt az a vezér, aki megszerezte a legendás Istenölő kardot (mellyel valóban istent öltek, és ezért azt tartják róla, hogy igen nagy hatalommal bíró ereklye) és kikiáltotta magát az ország vér és isteni hatalom szerinti uralkodójának. Uralkodása erőszakos és korrupt volt és idővel úgy tűnt, hogy személyes vallása összeütközésbe került a Templom doktrínájával, mely szerint az Isten egyszer még újra feltámadhat.

Ez egy meglehetősen lényegtelen dolog, mikor az Inkvizíció megjelent. A Theokrata megdöntését követően Az Inkvizíció magára vette annak feladatát, hogy biztosítsa, soha többé ne legyen olyan ember, aki vallásos hitet használja fel arra, hogy befolyást szerezzen és uralkodjon az emberek felett. Ezt a célt közvetlenül azzal szándékoztak elérni, hogy kiűztek mindenféle istentiszteletet és vallást az országból. Itt jössz majd te a képbe, egy Alita nevű nő szerepét eljátszva. Ugyanabból a vérvonalból származik, mint a Theokrata, ő is annak az ősi családnak a leszármazottja, amely egyszer már az Istenölő kardot a kezében tartotta, és a vére feljogosítja arra, hogy a kardot akár az életével is megvédje. A hölgyemény mindezek mellett tagja még az Inkvizíciónak, kiképezték arra, hogy használja a mágiájukat és képességeiket arra, hogy megsemmisítse a vallásos hit bármely apró nyomát is, mely még fennmaradt ezen a sérült, de már gyógyulófélben levő világon.

Már vannak, akik látják, hogy ebből valami személyes konfliktus fog kijönni...

Csakhogy nem kéne ám ezt látni. Az egyik érdekes vonása éppen az a játéknak, hogy milyen sok mozgásteret ad ahhoz, hogy ne nagyon sok embert haragíts magadra, legyél bár az Inkvizíció szolgája, vagy a vallásos szabadság őrzője, vagy éppen egy kislány, aki próbálja lehajtott fejjel ellátni a feladatát. A játékban - mint ahogy már mondtam - hat különféle befejezés létezik, és számos helyen elágazik a cselekmény. Ezt már most is, azon a szintem is láthatom, ahová eddig eljutottam.

A dialógusokat szintén nagyon jól megírták. Alita úgy jön elénk, mint egy szarkasztikus, fáradt karrier-munkás, de olyan szintig, hogy az egyik boltos megjegyzi: "Hölgyem, remélem jó ügyfél vagy, mert az biztos, mint a pokol, hogy nem egy nagy szórakozás veled beszélgetni." Ugyanakkor a gyengédebb oldalát is látjuk, ha a gyerekekkel, vagy sebesültekkel beszél, érdeklődést mutat a munkáján kívül eső dolgok iránt is, és néhány mondata még az én gondolataimat is visszatükrözte a korábban meghozott döntéseimmel kapcsolatban. A többi karakter is elmegy, de összességében nem tudnád megmondani, hogy ez a játék eredetileg németül volt meg (ha eddig nem említettem volna). (Nos, én itt kissé elvesztettem a fonalat, ha valakinek van ötlete, pls. küldje meg nekem...) Ráadásul van itt egy jó szinkronhang is. Nyilvánvaló, hogy az akire most rá kell mutatni Tom Baker, aki az elbeszélő is s akinek a hangja (mint mindig) igaznak és tisztának hangzik meglehetős hozzáértés mellett. A többi szinkronhang... nos, úgy emlékszem egy bizonyos ponton túl már nem igazán akartam a füleimet...

A Kult nagyszerűen néz ki, már ami a prezentálását illeti. Nem vagyok benne biztos, hogy a hátterek kézzel festettek-e, de abban már igen, hogy az átvezető képek úgy készültek. A varázslat effektusok gyönyörűek és izzóak, és/vagy olyan veszélyesek és halálosak, ahogy az kell, s nagyon sok valós –idejű villámlás effekttel találkozhatunk Alita karakter-ikonja megváltozik, ha lecseréli a fegyverét vagy páncélját, és sohasem karddal rohangászik a képernyőn, ha egy lándzsa van nála. Ez a rendszer egy kicsit szenved attól a furcsaságtól, amit a BioWare játékokban is láttunk: az ösvénykeresés - avagy, hogy oda menjen a karakter, ahova klikkeltem - kissé idegesítő lehet. A Kult környezetében néha igen nehéz mozogni, mert nem lehet mindig tisztán látni, hogy milyen területeken lehet mozogni.

Okés. Szóval ennyit a játék kinézetéről. Elég csinos, jó a hang, még jobb a látvány, az írás meg a topon van. Itt az ideje beszélni arról, hogy is kell játszani.

A lényegét nézve a Kult harcrendszere meglehetősen egyszerű. A bal-klikkel mozog Alita, a jobb-klikkre meg elkezd csapkodni a fegyverével, illetve lőni a messzeségbe. A távolsági fegyverhasználat simán, akadálytalanul zajlik, nem kell aggódni azon, hogy elfogy a nyílvessző, és a varázslatokat is hasonló rendszerben lehet használni. Vedd kézbe a pálcádat, válaszd ki a varázst, aztán jobb-klikkel lehet varázsolni. Várni kell míg újratöltődik a cucc, és lehet folytatni.

De ne álldogáljatok várakozás közben. Sőt... játszani ezzel a játékkal néha igazán fárasztó, míg meg nem tanulja az ember, hogy ne úgy kezelje, mint… nos, mint a Diablo2-t,a mi ugye az összehasonlítás fő alapja minden akció RPG játék esetében. No mindegy, szóval a legjobb taktika a harcra ebben a játékban az üsd-és-fuss taktika, vagy ami még jobb, a lőj és fuss taktika. A varázslatok és a nyílvesszők a legjobb barátaid. Durván fogalmazva, ha álldogálsz, szépen feltörlik veled a padlót, legalábbis a játék első felében, amíg nem szerzel be számos hasznos attunementet (hangolás, képesség).

Hangolások? Rendben. Ezek igazán sirály dolgok. A játékban található szinte minden egyes felszerelési tárgyhoz kapcsolódik egy ilyen képesség. Néhány ezek közül semleges, néhány pedig a négy elemi erő valamelyikéhez kötött. A kissé visszafogott karakter-generálási folyamat során választhatsz kezdésnek pár semleges hangolást, azok közül melyek egy kissé gyakoribbá teszik a kritikus csapásokat, vagy azt amelyik pontosítja a célzást távolsági fegyver esetén, vagy a többit, ami egyszerűen csak szerencsésebbé teszi a karaktert. Utazásod közben természetesen még több tárgyat gyűjtesz össze, melyekben titkos képességek vannak elzárva. A tárgy használatával felszabadíthatod ezt a képességet, amely ezt követően hozzáadódik a készletedhez.

Ezek a hangolások adják a játék sava-borsát. A varázslatok ilyen képességek, mint ahogy a különleges képességek is. Mindegyiket fel kell szabadítania használat előtt, ami jó néhány stratégiai kérdést felvet. Kapcsolódik-e ehhez az új pajzshoz valami olyan, amit még nincs meg nekem? Gyengébb, mint amit éppen most találtam, szóval maradjak-e a régi cuccnál, vagy viseljem ezt, hátha valami olyan képességhez jutok általa, ami aztán taktikailag überalles lesz... Hozzátéve ehhez azt a tényt, hogy a képességeknek előfeltételei is vannak, melyek megkövetelik, hogy a karaktered mágikusan kötődjön bizonyos elemekhez (a mágikus kötöttséged bármikor megváltoztathatod bizonyos NPCknél), vagy hogy egy bizonyos típusú felszerelési tárgyad aktív legyen. Nem használhatod a nyílvesszők célzásával kapcsolatos bonuszt, ha épp egy alabárddal harcolsz. Ahhoz hogy átjuss néhány látszólag lehetetlen helyzeten a játékban néha csak annyit kell tenni, hogy babrálni kell a képességeid konfigurációján.

A játékmenetnek jó néhány olyan jellemzője van, melyet említenem kell. Az egyik karaktered azon képessége, hogy átléphetsz az ún. Álomvilágba (Dreamworld), ami valamilyen misztikus létsíknak tekinthető. Ennek a rejtvényekben, feladatokban lehet szerepe (Van például egy nagy szakadék előtted? Lehet, hogy ez nincs meg az Álomvilágban!), vagy a harcban (Bemosni valakinek néhányat, aztán az Álomvilágba segítségével a hátába kerülni, majd hátulról jól fejbesomni... nos, ez azért hordoz magában némi taktikai lehetőséget), vagy pedig a küldetésekben, ahol előfordul, hogy valami helyre kell állítanod az Álomvilágban, vagy el kell hárítani egy olyan fenyegetést, mely valakinek a pszichéjére jelent veszélyt ezzel befolyásolva a valós világot. Ez egy nagyon jó kis dolog, kicsit emlékeztet a Legacy of Kain-ra...

A játékmenet egy másik jellemzője - amely igen nagy hatással volt rám - az ún. Vérpont rendszer (Blood Points System). Alita úgy kezdi a játékot, hogy rendelkezik gyógynövényekkel, s ezek helyettesítik a gyógyító italokat. Ha megsérül, akkor az egészsége csökken. A gyógynövényekkel lehetséges gyógyítani a karaktert, de minden egyes esetben a gyógyítással elérhető maximális életerő is csökken. Folyamatosan teljes mértékben felgyógyíthatod magad, csak éppen ez a "teljes mérték" lesz egyre kevesebb, míg végül ha megvág valaki, máris rohannod kell egy tábortűzhöz, vagy egy fogadó, ahol visszaszerezheted egészségedet az éjszakai meditáció során.

Az egész "Hogy kell ezzel játszani" dolog egy kicsit szárazabb, mint amit vártam, úgyhogy most a sűrített változatot mondom: ez a játék alapvetően egy H&S akció RPG harcrendszer számos érdekes és meglehetősen egyedi csavarral.

Ez igazán jó módszer arra, hogy az egész játékot összefoglaljuk. Meglehetősen jó kis kaland egy valahogy meredek tanulási görbével (a kézikönyv megpróbálja összefoglalni a dolgokat, de tényleg, viszont nekem is le kellett írni a fenti bekezdéseket, csak hogy tudjam, hogy áll össze az én fejemben a kép) és egy meglepően mély képesség rendszerrel. A szövegek mindenhol nagyon jók, mégha néha túlságosan szarkasztikusak is, a küldetések és a cselekmény pedig nem egyszerű töltelékanyag. Igazán nagyon jól kötődnek a történethez.

És melyek a játék hátrányai? Nos, lenyűgözően nehéz elkezdeni ezt a játékot. Nagyon közel álltam hozzá, hogy egyszerűen feladom az egészet. Egyszer csak áttöröd magad a játék nagyrészén, lesznek olyan képességeid, melyen ironikus módon túl könnyűvé teszik a játékot. (A kedvencem az volt, ami visszaveri a sebzést arra, ki okozza neked. Te meggyógyíthatod magad és felturbózhatod a védelmed. Ők nem.) Nagyon rövidnek tűnik, bár van egy kis újrajátszhatósági értéke. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy ez egyszerűen nem az a stílusú játék, ami bejön nálad.

A Kult olyannak tűnik, mint egy minőségi darab. Nem azt mondom, hogy ez a legjobb akció RPG ami csak a gépemre került, hanem inkább azt, hogy feltehetőleg ez a legjobb az idei év kínálatából.

Pontszám: 9.0/10.

Szerző: Gordy Wheeler
Forrás: Worthplaying


(Vissza)