2006.06.29. - KwishGameSpy értékelés (060627)A GameSpy is értékelte a játékot (igazából már k.va sokan értékelték, csak 24 órás napom van), s bár nem olyan malíciózus, mint az IGN értékelés, azért a pontszám elég visszafogottra sikeredett: 3,5/5. Ez a JÓ számszerű megfelelője lenne...
Mint a cím is mutatja, a játék az ősi világban játszódik, s mielőtt a végére érnél, a civilizáció nagyon sok fontos helyszínét bejárhatod, ideértve Görögországot, Egyiptomot, Kínát és Babilont. A játék történetének mozgatórugója jól passzol a Titan Quest leglényegesebb, központi eleméhez (mármint hogy hordányi szörnyet kell legyilkolászni): a Titánok megőrültek, s ez a világ legtöbb nem-emberi lakóját szintén az őrületbe kergette. A hős szerepét betöltve - természetesen - a Te feladatod lesz, hogy elpusztítsd őket. Elég szerényen kezdődik a Titan Quest a karakter szempontjából. Hősünk még csak osztállyal sem rendelkezik a játék elején - egyszerűen csak a nevét, nemét és a tunikája színét kell megválasztani, és máris indulhat a haddelhadd. A második szint elérésekor már választhatsz egy ún. mastery-t, ami a Titan Quest válasza a karakter-osztály rendszerre. Összesen nyolc ilyen skill-ág van: Warfare, Defense, Rogue, Hunting, Nature, Spirit, Earth, és Storm. Az első négy a közvetlen, fizikai harcra helyezi a hangsúlyt (vagy az íjra, ha a Hunting-ot választja valaki), míg a négy utolsó inkább mágikus természetű (a Nature a gyógyításra és a támogató lényekre épít; a Spirit valamiféle nekromanta-jellegű erőt használ; az Earth és a Storm pedig az elemek segítségével közvetlen sebzést okoz). Minden egyes mastery lényegében egy skill-fának tekinthető, mellyel a karaktered harci képességeit fejlesztheted, s mindegyikben elég skillt találsz ahhoz, hogy ugyanannak az alapkoncepciónak a különféle alkalmazásait, gyakorlati megvalósításait is kipróbáld. Minden egyes szintlépésnél kapsz néhány pontot, melyet kedved szerint oszthatsz el, s szerte a világban találkozhatsz majd olyan látnokokkal, akik egyre drágább díj ellenében hajlandóak lesznek "visszacsinálni" a skillekkel kapcsolatos döntésedet. A nyolcadik szint elérésekor egy újabb skill-ágat is kiválaszthatsz, ami a karaktered további specializációját teszi lehetővé. Ehhez hasonló módon, minden egyes szintlépés esetén kapsz néhány pontot, melyet szétoszthatsz a karaktered alapképességei között. Összességében nézve az Iron Lore szépen kiegyensúlyozta a játékos döntéseit a konkrét, meghatározott szerepekkel. Minden egyes kombináció - amivel megpróbálkoztam - igazán szórakoztató volt, s mindegyik egyedi élményt biztosított. Mármint egyedit, egy hack&slash RPG esetében. Nincs mit tagadni: a Titan Quest épp olyan, mint a forrásmű, az egész arról szól, hogy az ember addig klikkel a szörnyekre, amíg meg nem halnak, s aztán megnézi, hogy mik röpködnek a levegőben zsákmányként. El kell ismerni, hogy a Titan Quest elég jó munkát végzett abban a vonatkozásban, hogy a játék céljainak megfelelő helyzetbe hozza a játékosokat. Elég kevés dolog állhat az ember útjába, ha eltökélt gyilkológépként viselkedik. A játék nagyon lineáris. A naplóban mindig találsz valami olyan küldetést, ami nagy, átfogó képet ad a dolgokról, de ha semmi mást nem csinálsz, csak összevissza kószálsz, és nem is figyelsz oda a párbeszédekre, akkor is eljutsz oda, ahova menned kell. Minden egyes területen van pár mellékküldetés, melyek elvégzésével több tapasztalatot, több tárgyat szerezhetsz, de még ezek miatt is igen ritkán kell letérned utadról. Ha a játékstílusod hasonló az enyémhez, akkor semmi mást sem csinálsz, csak egyszerűen bejárod azokat a területeket, melyek még nem láthatóak a mini-térképen, s ily módon találkozhatsz a játék összes kihívásával... A Titan Quest meglehetősen egyszerű játékstílusra ösztönzi az embert, de ez egyáltalán nem rossz dolog. Az ilyen típusú akció RPGk csakis a reflexről és az ösztönökről szólnak, bármilyen köntösben is tálalják őket. Ugyanakkor ez egy kicsit szívás a Titan Quest esetében, mivel az ősi mitológiai téma zseniálisan jó, viszont a játékosok feltehetőleg ezt túl későn veszik észre, mert annyira elmerülnek az inventory-jük átrendezgetésében. Az egyetlen dolog, ami miatt a Titan Quest nem tekinthető tökéletes Diablo klónnak, az a tény, hogy nincs meg benne az a fajta robusztus multiplayer implementálási lehetőség, amit a Blizzard a Batle.net-tel megvalósított. Ugyanakkor a saját maga módján kezeli ezt a kérdést. Először is, a játékot egy kimerítő világ-szerkesztővel adták ki, mely - elméletileg - lehetőséget ad arra, hogy a játékosok olyan tartalmakat hozzanak létre, mely még akár az Iron Lore játékának vetélytársai is lehetnek. Komolyan mondom, ezek az eszközök igazán ijesztőek... ha a közösség teljesen elsajátítja a használatukat, akkor a Titan Quest játékosok nagyon érdekes dolgokkal találkozhatnak majd. Az Iron Lore szemmel láthatólag megtette a magáét a szerkesztő tekintetében. A kooperatív multiplayer implementálása viszont inkább csak alapszintűnek tekinthető. Az egyjátékos karakteredet olyan játékokba viheted át, melyekben legfeljebb hat játékos vehet rész (ezeket a játékba épített kereső segítségével találhatod meg). Ezt követően aztán épp úgy mehetsz végig a játékon, mintha egyedül tennéd - igazából ha nem ejted szerét annak, hogy találkozz a többiekkel, akkor lehet, hogy senki mással nem futsz össze az egész játék alatt. Érdekes módon, vagy egy "rejtett" PvP mód a játékban, amit úgy aktiválhatsz, ha egy kicsit megbabrálod a Titan Quest exe parancs-sorát. Ha ezt megteszed, akkor a keresőben csak olyan játékok tűnnek fel, melyekben szintén csak a PvP engedélyezett. A játék lényegében ebben a módban is épp olyan, mint normál esetben, kivéve azt, hogy olyan játékosokat is megtámadhatsz, akik nincsenek a csapatodban. Tekintettel a játék könyörtelen játékmenetére, kétség sem férhet hozzá, hogy nagyon sok élményt, tapasztalatot lehet szerezni a kalandozás során (még azon kívül is, amit majd a közösség a következő hónapokban, években összerak). Kényelmesen eltölthetsz 30 óra játékot, miközben keresztül vered magad az egyjátékos kampányon, s még több is lehet, ha minden egyes mellékküldetést megkeresel és teljesítesz. Mindehhez még hozzájön a két fokozatosan elérhető nehézségi szint, ahol a kihívás és a zsákmány is igazodik a megváltozott körülményekhez (különösen akkor, ha multiplayer-ről van szó). Az egyetlen bibircsók a Titan Quest-en a teljesítmény - a játék különösen akkor hajlamos akadozni, amikor maximálisra vannak kapcsolva a fény és részecske (particle) effektek. A játék sohasem lesz játszhatatlan, de a legrosszabb pillanatokban engem épp eléggé idegesített ahhoz, hogy elkezdjek reménykedni valami azonnali patchben, ami majd orvosolja ezt a problémát. Készen áll-e a világ a Diablo klónok második hullámára? Feltehetőleg nem. De néha nem árt valami komoly referencia a PC játékosok öregjeire, különösen, ha olyan jól-átgondolt darabról van szó, mint a Titan Quest. A játék hosszú, a rendszer jól felépített, s meglehetősen kellemes látványt is kínál. S ami még fontosabb, megáll a saját lábán. Szerző: Miguel Lopez Forrás: Gamespy - Titan Quest (PC) |
Előnyök
Hátrányok