Főoldal
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Általános
Jellemzők
Ez-meg-az
Vasigény

Játékvilág
Életrajz
Karakter
Idézés
Ereklyék

Háttérinfók
Értékelések
Előzetesek

Galéria
Screens

2005.09.06. - Kwish

RPGDot értékelés

Az RPGDot-on megjelent egy értékelés a játékról. Érdekes módon általában véve problémásnak látják a cuccost, de a témavezetés és a humoros stílus miatt elég jó pontot adnak neki 8/10 végső ítéletként...

Előnyök Hátrányok
Röhejes párbeszédek
Csodálatos paródia
Vicces ének (és tánc)
Könnyű játékmenet
Felülnézet
Mentési pontok
Kissé elavult grafika

(2005.09.01.) Hadd tisztázzak már valamit mindjárt az elején; utálom a felülnézetet, és totálisan UNDORÍTÓNAK tartom és megvetem a mentési pontokat. Nah, most hogy ezt kimondtam, mindjárt jobban vagyok. Ha képesek vagytok túltenni magatokat ezen a két korláton, akkor csupa élvezet vár rátok.

Nincs igazi választás a karakter tekintetében, a Bárd szerepét játsszátok, aki egy kis gazember, s csak egyetlen dolgot forgat a fejében. Ugyanakkor, tudtam, hogy ritka élvezetben lesz részem, mikor meglátogattam az első kocsmát, és hallgattam a részegek danolászását. Oh, tudom, hogy már mindenki írt arról a patkányos közhelyről, ami itt következik, de számomra az ének volt az, ami bearanyozta a napom. Később aztán mikor először találkoztam az összes dalos és táncos feldolgozásával a “It’s Bad Luck to be You” dalnak, ahogy a sok “Kiválasztott“ is először találkozik a rémes végkifejlettel, tudtam, hogy ez az a játék, amit azért kell szeretni ami, nem pedig azért, ami nem volt benne...

Hogy őszinte legyek, a cselekmény meglehetősen soványka és szándékosan nincs benne semmi eredeti. A harc kielégítő, de nem briliáns. Egy kicsit több, mint egy szimpla klikk-fesztivál, mivel néhány különleges mozgást megkapunk opcióként, vagy képességként. A varázslatok néhány válogatott lény és NPC megidézésére korlátozódnak, akik segítenek a feladatok megoldásában, illetve melletted küzdenek. Sokféle variációból választhatsz, és rendszeresen újabb dallamokat tanulhatsz, hogy különböző társakat idézz, vagy a fejlettebb verzióit tanulhatod meg a már meglevőknek. Ahogy jobb minőségű hangszereket tanulsz meg, a mana értéke nőni fog, mint ahogy az egyszerre megidézhető lények száma is. A karakterfejlődés egyszerű, egyenes vonalú, és azt merem állítani, hogy egy kicsit alapszintű. Ugyanakkor ezen potenciális hiányosságok egyike sem képes a legkisebb hatást sem gyakorolni a játék elragadó természetére.

Van humorérzéketek? Ha nincs akkor ne is olvassátok tovább, hanem menjetek, és jáccatok valami buta FPS-sel. Ha van, akkor élvezni fogjátok a The Bard’s Tale-t. A humor a játék mozgató rugója, együtt a hatalmas dózis játék klisével, amivel az ember az elmúlt 20 évben találkozhatott. Ha az elmúlt években (hozzám hasonlóan) épp elég RPGt játszottatok és élveztetek végig , azonnal felismertek majd néhány elemet belőlük, ideértbe például a kötelező Láva régiót. Ez nem is lehet meglepő, ugyanis a játék mögött álló Brian Fargo az elmúlt 20 év néhány igen nagyszerű RPGjében is közreműködött (ideértve az eredeti Bard’s Tale sorozatot). Ez a játék egyszerre állít emléket is parodizálja ezeket a játék klasszikusokat.

A szórakozás egy részét a Bárd és a narrátor csörtéi hozzák. A Bárdunk nem egy hős, ehelyett pusztán a személyes kapzsiság motiválja. Ez éles ellentétben áll az ún. Kiválasztottak számtalan sokaságával, akik egy személyben testesítik meg azt a szokásos játék klisét, mikor az egyszerű, naiv parasztfiú elindul, hogy majd megmenti a világot. Igazán nagyszerű, hogy ezek többségét vagy gyorsan megölik, vagy nagyon hamar börtönbe kerülnek, mivel az idegeire mennek az embereknek.

A grafika nem igazán csillog-villog, inventory gyakorlatilag nem létezik (minden, amit találsz átkonvertálódik arannyá, hacsak nem valami fejlettebb változata az éppen adott felszerelésednek), meglehetősen korlátozott a karakter beállítási lehetősége, a párbeszéd választás pedig két lehetőségre korlátozódik, lehetsz genya, vagy nem genya. A harc hajlamos ismétlődővé válni, és néha idegesítő lesz (említettem már, hogy gyűlölöm a Mentési pontokat?), mivel előfordul, hogy egyszerre öt vagy hat nagyobb csatát is le kell tudnod, anélkül, hogy lenne mentési lehetőség, és ha meghalsz, újra kell tölteni a dolgot, s megint nekifutni és megismételni a dolgot. De, furcsa módon ezek egyike sem számít. Szórakoztató és magával ragadó hancúrozás, amitől az ember még órákig vigyorog az után is, hogy befejezte a játékot. Még mindig néha azon kapom magam, hogy a “It’s Bad Luck to be You”-t éneklem, miközben elkezdek vigyorogni. Szerezzétek meg ezt a játékot, és szórakozzatok vele azért, ami. Csodálatosan összerakott darab, ami kifigurázza a kedvenc stílusomat, attól az embertől, aki nagyon sok olyan dolgot kitalált, amit most nevetségessé tesz. És ebben a dologban hatalmas sikert arat. Itt van egy játék, ahol az egész több, mint a részei összessége.

Végső ítélet: van néhány hibája, de jó vásár: 8/10

Szerző: Corwin
Forrás: RPGDot - The Bard's Tale Review