2005.06.27. - KwishTechConnect értékelésA TechConnect magazin lehozott egy értékelést a játékról. A végső verdikt nem is olyan rossz 8/10. Véleményük summázata: azok, akik egy magas szintű RPGt várnak, csalódni fognak. A Brian Fargo humorát kedvelők viszont a mennyországban járnak. Mindenki másnak érdemes kipróbálnia a játékot, ha másért nem, akkor a poénokért - igazán röhejesek. Az alábbiakban szemezgetek az értékelésből...Megjelenés (8 pont) A mostanra már meglehetősen korosodottnak tekinthető Snowblind engine, mely a The Bard's Tale mögött áll, nem igazán csillog-villog a PCn. Igencsak megszenvedi a konzolos játékok alacsony felbontású textúráit és modelljeit, ugyanakkor nem tudja reprodukálni a konzol verzió környezeti effektjeit. Míg a játék főkaraktere és ellenfelei textúrái jók és az animáció is megfelelő, addig a legtöbb tárgyra rossz ránézni, és néhány külső helyszín textúrája is nagyon rosszul néz ki. A textúra sokkal jobb a belső, illetve a havas tájakon, sőt, a sziklás részek és a barlangok még csinosnak is tekinthetőek, de az erdős részek egyszerűen szembántóan csúnyák. Néhány olyan grafikai hatás - mely az alacsonyabb felbontású konzolokon mutatós - átvitele a PCre nem sikerült teljesen, s ezek elég bénán néznek ki (különösen ilyenek az átlátszó és az animált részek). Az egyik ilyen egy meglehetősen gyakori effektus (pislákoló fény, ami nagyon sok tárgy körül megjelenik), ami így sajnálatos módon elképesztő módon lelassította a játékot. A karakterek animációja folytonos és valósághű, és minden dicséret a fejlesztő csapat azon tagjaié, akik gondoskodtak róla, hogy a Bárd személyisége és érzelmei ilyen meggyőző módon kifejezésre kerültek. Maga a Bárd is már önmagában egy remekműm, a gúnyos, lesajnáló arckifejezés végig ott van az arcán, de ugyanakkor sikerült valami vonzerőt is adni a karakternek. A harc animációja részletezett és érdekes, s van néhány igazán szép kombó és sebzés sorozat. A hang egész egyszerűen mesteri, és épp elég ahhoz, hogy a játékos elfelejtsen minden ronda poligont. A szinkronizálók teljesítményen lenyűgöző, a narrátortól kezdve a Bárdon keresztül az utolsó NPCig, egyszerűen megteremtik a megfelelő hangulatot. Bár a háttérzene nem rendkívüli minőségű, az egyes átvezetéseknél elhangzó dallamok épp elég változatosságot biztosítanak a játékos szórakoztatására. Játékmenet (7,5 pont) Bár a The Bard's Tale maga mögött hagyta az ősi RPG gyökereit, még mindig inkább a régi iskola képviselőjének tekinthető szuper-modernizált H&S játékmenetével. A karakter fejlődés olyannyira le lett egyszerűsítve, hogy a hat alaptulajdonság mindegyike csak a játékmenet egyetlen egy elemét befolyásolja, és semmi más (pl. az erő csak a közelharci támadásra van hatással). Nincs inventory rendszer, és a különleges mágikus fegyverek (melyek elég szűkösen vannak), automatikusan helyettesítik az éppen használt fegyvert, ha a tulajdonságaik jobbak, a másik tárgy meg automatikusan ezüstté konvertálódik (amit aztán a Bárd elkölthet a kereskedőknél). A boltok is hasonló szabályt követnek, a tárgy fejlesztések inkább csak arkade-szerű tárgy-turbók, melyek elég erősen csökkentik azt az érzést, hogy a karakternek bármi része is van a dologban. A fegyvereket öt kategóriába sorolták (távolsági, kard&pajzs, dupla kezes kard és kés, buzogány és pajzs, kétkezes fegyver). Ezeket csak a megfelelő készség megléte esetén tudjuk használni, s mindegyikük másfajta játékstílust igényel. A harc során egyfolytában, szakadatlanul klikkelgetni kell az egérgombbal, és védekezni kell a megfelelő időben. Mivel ez nem tart túl sokáig, nagyon fontos az időzítés, hogy kivédhessük a következő támadást. Az a tény, hogy a Bárdot általában ellenfelek garmadája veszi körül, cseppet sem csökkenti annak jelentőségét, hogy a kitérés, védekezés sokkal fontosabb, mint a támadás - varázslatos módon, ha a karakter kitér egy szemből érkező csapás elől, akkor a háta mögül indított csapásokat is kivédi. A Bárd rendelkezik azzal a képességgel is, hogy mágikus hangszerével (ami egyébként a játék során változik) lényeket idézzen meg, és ezeknek a lényeknek a kiválasztásában rejtőzik a játék taktikai aspektusa. Vannak olyan lények, melyek egyszerű úthengerek, támadók de gyengébbek, mint a védekező lények. Aztán vannak a varázslók, akik pusztító erejű mágikus támadást intézhetnek az ellenfelek ellen, de fizikailag harmatgyengék... és persze ott vannak a háttértámogatást adó varázslók, akik gyógyítják a csapatot. Elég nagy változatosságot lehet létrehozni a megidézett lények tekintetében, tekintve, hogy 16 lény közül lehet választani. No persze épp az a játék lényegem, hogy az ember megtanulja, milyen taktikát alkalmazzon az egyes ellenfelek ellen, bár mindezektől függetlenül a játékmenet közel 80-a nem áll másból, mint agyatlan vagdalkozásból... Az irányítást elég jól megoldották, s bár beletelik egy kis időbe, mire az ember teljesen elsajátítja a kezelést, a játék elején erre megadják a megfelelő időt. Érték (8 pont) Nyilvánvaló, hogy a történet és a forgatókönyv az, ami elviszi ezt a játékot, és túlemeli azon a középszerű játékmeneten a cuccost, amit a fentiekben említettem. A bűnösen szex-függő Bárd és a Narrátor beszélgetései egyszerűen megfizethetetlenek, és a játék nagyon sok csípős megjegyzése nem szól semmi másról, mint a játék konvenciók és mozifilmek kifigurázásáról. Először nehéz volt azonosulni egy ilyen kétes alakkal, akik igazán csak cickókkal és a lovettával foglalkozik, s aki TÉNYLEG nem rejt egy érző szívet a mogorva külső mögött (csak még több mogorvaságot), de lényegében a szórakozásnak mintegy a felét az teszi ki, hogy az ember hátradől, és egyszerűen figyeli, hogy mi történik legközelebb, az erkölcstelenség eme küldetésében. A többi karakterrel való kapcsolat kimerül a kedves és piszok válaszok adásában, bár néha a kedves válasz is olyan minősíthetetlen, hogy az ember elcsodálkozik azon, milyen is lehet a másik... aztán visszatér kipróbálni a dolgot. A The Bard's Tale minden bizonnyal nem ér el olyan kultikus magasságokba, mint illusztris elődjei, de képes megállni a saját lábán is. A Bárd stílusa talán nem jön be mindenkinek, de azok, akik elviselnek egy kis gorombaságot, elmondhatatlan kincsekre lelhetnek a Bárd sötét lelkében... Szerző: igor Forrás: TechConnect (Vissza) |
