A tekintetRendkívüli és ijesztő már a boszorkányvadászok tekintete is... aki szembekerül vele, sohasem felejti el... Szemek. Bennük bízunk leginkább, de ők azok is, melyek a leggyakrabban megtévesztenek minket. Lehetővé teszik, hogy megismerjük más emberek szándékát, de ugyanakkor elárulják a miénket is... Az a sok közmondás és szóhasználat, mely a szemünkre hivatkozik, tisztán megmutatja, hogy mennyire fontos testrészeink is ezek... A boszorkányvadászok ismerik azokat az előnyöket, melyeket mindenkinél jobb látásuk nyújt nekik - és híresek is arról, hogy jobban látnak, mint bárki más. Csak most fejeztem be a boszorkányvadász érzékeiről tartott beszámolómat és már vissza is tértél és megint ezzel jössz nekem... Miért is ne? A szemek fontosak, és te egy elég kedves fickó vagy, a tieid úgy ítélnek meg. Úgy tűnik, nagyon kíváncsi vagy ezeknek a szörnyvadászoknak a szemére... Nyilvánvaló, hogy még nem találkoztál eggyel sem - lehetetlen elfelejteni, ahogy az emberre bámulnak. Nem könnyű összegyűjteni az erőmet sem, hogy beszélni tudjak erről. De elég ebből az ábrándos beszédből - térjünk vissza a tényekhez... mint például ahhoz a tényhez, hogy a serem már kezd elfogyni és ha több lenne ebből az értékes italból, az biztos meggyőzne engem, hogy érdemes folytatnom mesémet. Kíváncsi vagyok, mit kéne mondanom, hogy egyszer is mindenkorra megértsd a dolgot... Hmm... Például, megtehetném, hogy a hosszú tanulmányaim során szerzett széles tudásommal beszéljek neked arról a tényleges folyamatról, mely a boszorkányvadász testében zajlik le - különösen a szemekben - mikor a sötétben vándorol, vagy, ami még rosszabb, iszik egyet a bájitalaiból. Hidd el nekem, ez nem túl szép látvány és még csak nem is a szembogara és az íriszek formáját és színét értem ez alatt. Valami sokkal több van itt, valami rejtőzik a megváltozó szemek felszíne alatt, valami, ami miatt hátat fordítasz és azonnal távozol. No igen, megtehetném, hogy erről beszélek. De azt hiszem jobb lesz, ha inkább egy történetet mondok el. Elvégre mit érne az életünk a jó történetek nélkül, különösen - és most nem hazudok - ha igazak? Hallottál valaha Blavikenről? Szaros kis város, de néhány gusztustalan incidensnek köszönhetően híressé vált. Igen - a vérfürdő a város piacterén, úgy látom, emlékszel valamire... De most nem erről fogok beszélni. Inkább a város vénéről, Caldemeyn-ről mondanék pár szót. Még pontosabban a feleségéről. Libusze ennek a magasztos matrónának a neve (ő készíti a legjobb gombás zabkását), egyszer vendégül látott - persze egyszerű, ámde nemes férjével együtt - egy távoli vidékről érkezett látogatót. Abban a pillanatban, mikor Caldemeyn a házába hozta ezt a vendéget, azonnal tudta, hogy majd problémát jelent. Hogy is van az a dolog a nők megérzéseivel? De ahogy telt az idő - már régen besötétedett - a vendég nemcsak bajt okozott, de még a főztjét is megdicsérte. Libusze szimpátiája az új ismeretség iránt egyre nőtt, minden egyes tál étellel, ami a férfi megevett, addig, míg a szél valahogy elkezdett a korábbinál erősebben fújni és eloltotta a gyertyákat. Sötétség töltötte meg a szobát és a boszorkányvadász alig látható árnyéka egy fegyvert előhúzó harcost mutatott. A korábbi beszélgetést hallgatva ott voltak a város vénének lányai is - Marilka és Annika (nagyszerű fiatal hölgyek - ki tudja, hogy reagálnék rájuk, ha annyi idős lennék, mint te...). Mindketten sikítottak egy kicsit, attól félve, hogy az idegen ártani próbál nekik. De ekkor valami megtörte a csöndet - először a város véne próbálta gyújtós dobozát elérni, majd egy rövid sivítást lehetett hallani. Majd végül valami megtört, szortyogó hangot. Gyertyát gyújtottak. Libusze, aki sokkal erősebb volt, mint a lányai, képes volt talpon maradni, s nem ájult el, de még magát Caldemeyn-t is láthatólag megrázta, amit a világosság elé tárt. Az asztalon egy patkány feküdt, amit egy villával szögeztek oda. Így játszik a macskaszemekkel bíró boszorkányvadász… Szükségtelen mondanom, hogy vendéglátói reggelizni már nem hívták meg. Másrészt viszont képes volt megölni egy szörnyet egy szörnyűséges kikimoret, mely Blaviken környékén cserkészett. A mocsárból származó bestia ronda, szörnyűséges dolog volt úgy nézett ki, mint egy túl nagyra nőtt, csontos pók, nagyon sok méreggel, foggal és hatalmas étvággyal az emberi vérre. Nagyon sok ember meghalt volna e szörny ellen harcolva, de nem a boszorkányvadász - egyedül arra tudok gondolni, mit gondolhatott a szörny, mikor elpusztítója tágra nyitott szemében pislantott egyet függőleges pupillájával. A harc persze éjszaka zajlott, mikor máskor. Forrás: IGN RPGVault - Peek #6 (Vissza) Fordította / írta: Kwish 2004.11.25. Frissebb kapcsolódó cikkek: 2004.12.17. - A mágia eredete 2005.01.15. - A harc... 2005.01.30. - A Végítélet próféciái 2005.02.22. - Mágia 2005.03.07. - Az Északi birodalmak Korábbi kapcsolódó cikkek: 2004.10.26. - A Változások és a Fűpróba 2004.10.25. - A Witcher Rend története 2004.10.23. - A fajok és a fajgyűlölet 2004.10.22. - A Witcher világa Az összes kapcsolódó cikk felsorolása |
