2005.07.11. - KwishÉrtékelés a 2404 oldalrólMegjelent egy überbrutál hosszúságú értékelés a játékról a 2404 oldal hasábjain. Az eddigi többséghez képest meglepően pozitív kicsengésű a dolog és méreténél fogva nagyon részletes cucc, érdemes elolvasni. Értékelés: 8/10.(2005.07.08.) A játék főhősét egyszerűen a Bárd néven ismerik, egy olyan hős ő, aki jószerivel mindenki - talán csak saját maga előtt nem - ismeretlen. Gyerekszoba nélküli gyermekkorod, és a kevésbé lenyűgöző kamasz éves után (melyeket patkányok üldözésével, és a meztelen lotyók utáni leskelődéssel töltöttél el) úgy tűnik, hogy tiszta az előtted álló út a csendes középszerűség felé. Valahogy aztán - nyilvánvaló tehetségtelenséged és intelligencia-hiányod dacára - felfedeztél magadban egy kis affinitást a zenélés irányába. Így aztán kedves kis háziállat patkányoddal, elindulsz, hogy bort, nőket és kalandot találj magadnak. Nos, kettő a háromból nem is olyan rossz... Főbb pozitívumok - A játék végtelenül szórakoztató és mulatságos. - Talán a legjobb szinkron, amit valaha is csak használtak. - A célok nagyon diverzifikáltak, mint ahogy az is, ahogy megoldhatod őket Főbb negatívumok - A kezelőfelületet nehéz használni a megfelelő hardver nélkül. - A grafika teljesen konzol minőség és nem színvonalas. Játékmenet / 8 Ez a játékstílus már nagyon ismerős lehet a konzolokról. Mint ahogy a legtöbb PC játékos tudja, ezeket a játékokat többé-kevésbé a Blizzard Diablo játékai inspirálták. A játék támogatja a gamepad, vagy a standard billentyűzet és egér kombináció alkalmazását is. Én az egér, és Saitek Gaming Keyboard lehetőséget jelöltem meg, s ennél a játéknál a különálló, makrós lehetőségekkel rendelkező Saitek Gamepad használata jelenti a különbséget a siker és a frusztráció között. A játék alapvetően a megszokott irányítással jellemezhető, ahol a jobb egérklikk a mozgást, míg a bal egérklikk a támadást indítja meg. Az A és D billentyűkkel forgatható a kamera, és az egér görgető gombja segíti a zoomolást. Bár meglehetősen alapvető parancsnak tűnnek a Bárd készségeit a gyorsmenü gombjai kapcsolják be, ami meglehetősen problémás lehet. A már említett makrók használatával a gombokhoz rendelhettem a Bárd legfontosabb képességeit. Ebben a játékban a mágiát a mágikus hangszer segítségével lehet használni. Ezzel bármit megidézhetsz, a harcoló szövetségesektől kezdve, a gyógyító banyán keresztül a kedvencemig, a csapda kereső segítőig. Ezek a megidézett lények kellenek az előrehaladáshoz, mivel nagyon sok ellenfelet kell legyőznöd szövetségeseid segítségével. Még a legegyszerűbb képesség használatához is három billentyűt kell lenyomni, ami aztán felhoz egy menüt, amit újra aktiválni kell, hogy kiválaszthasd milyen dallamot is szeretnél használni. A legtöbb idézés végrehajtásához három billentyűt kell leütni, és néha ezt menet közben kell megtenned. Az a képesség, hogy a három billentyűt egy gombhoz rendelhettem hozzá, fantasztikus húzásnak bizonyult a játék szempontjából. Bár ahogy haladtam előre a játékban, úgy találtam, hogy néhány idézés másodrangúvá vált, és még a harc közben is rutinosan tudtam aktiválni képességeimet. Ahogy haladsz előre a játékban, kapsz egy amulettet, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos képességek aktiválása érdekében kristályokat használj. Ezek a képességek úgy lesznek hozzáférhetőek, ahogy előrébb jutsz a történetben, s jellegük a gyógyítás illetve az ellenfelek nagyobb csoportja ellen használatos támadó varázslatok között változhat. Ezek a képességek három szinttel rendelkeznek, melyek költsége 1-5 kristályig változhat használatonként (több kristály fejlettebb képességet jelent). A felszerelést találni és vásárolni is lehet ebben a játékban, bár ahogy megoldották ezt a játékban, az változik a stílus általános módszereitől. Már a játék elején viszonylag korán dönthetsz arról, hogy milyen fegyver használatát is akarod elsajátítani (kard, kétkezes kard, kard és tőr, íj, buzogány). Ezen fegyverek mindegyikének vannak előnyei és hátrányai is, bár a játék legnagyobb részében csak az egyik közelharci fegyvert, vagy íjat használtok majd. Személy szerint én a dupla kezes fegyverhasználatot találtam a legjövedelmezőbbnek e fegyverstílusok közül. A játék rendelkezik a megszokott RPGk legfőbb kellékeivel, a térképpel, a küldetés naplóval és az inventory képernyővel. A térkép kétféle méretben jeleníthető meg, és piros pontok jelzik az ellenfeleket, arany pontok a célokat és ezüst négyszögek az ajtókat. Néhány terület meglehetősen nagy, és a térkép megmutatja, hol voltál, és még merre nem jártál. Amikor elhagyod a kezdő várost, akkor a fő világtérképre jutsz, ahol aztán a következő iránypont felé mehetsz, legyen az egy erdő, vagy egy másik város. Ebben a világtérkép módban láthatod az ellenfeleket is, melyek aktiválódnak, ha megérintenek, vagy ha közel kerül hozzájuk. Valahogy ez engem a Chrono Trigger sorozatra emlékeztetett és most jóval szebben oldották meg a dolgot, mint a régi iskolás FF játék véletlen összecsapásai esetében. A játék nagyobbik részében a világgal és a különféle NPCkkel kerülsz kapcsolatba. A párbeszédek esetében az udvarias és a cinikus válaszok közül lehet választani. Ez a játék nem a KotOR, a cinikus nem feltétlenül jelent gonosz, míg az udvarias nem feltétlenül jelent jó megoldást. Néha a cinikus, szemétkedő válaszokkal elnyersz valamit, mint pl. átjuthatsz egy folyón. Bár néha úgy tűnik, hogy a szemétkedő válaszoknak vannak következményei, ez nem mindig lesz azonnal nyilvánvaló. Az udvarias válasszal néha nem jut semmire az ember, így érdemes kombinálni a válaszokat. Bár esetenként előfordul néhány megszokott rejtvény (mint kulcsok és karok megtalálása), a legtöbb rejtvény jóval szórakoztatóbb, mint az ilyen klisék. Végül néhány szót a játék harcrendszeréről. A harcrendszert meglehetősen könnyű kiismerni és megtanulni. Míg gyakran olyan könnyű, mint folyamatosan klikkelgetni az egérrel, azért több is van a dologban. Ahogy haladsz előre a játékban több lehetőséged is lesz a tapasztalatszerzésre. A tapasztalati pontok révén aztán szintet léphetsz, míg a szintek növelése végső soron új képességek kifejlesztéséhez vezet. Ezek közé különféle támadások tartoznak (pajzslökés, kardroham ésatöbbi). Ha csak az ember szimplán csapkod, elég hamar megpistul. A játékban nagyon fontos lesz megtanulni, hogy miként is kell blokkolni a támadásokat. Néhány képesség megköveteli, hogy a mozgás végrehajtása előtt blokkolj (mint pl. a forgó csapás, amely kiüti a közeledben álló ellenfeleket). Nagyon sok ellenfél elől először ki kell térni, hogy megtámadhasd őket, vagy különben egy-két összecsapást követően elpatkolsz. Fontos lesz az is, hogy megtaláld a megidézett lények lehető legjobb kombinációját, hogy segítsék karakteredet. A megidézett lények mindegyikének megvannak a maga előnyei és hátrányai, és erősen javaslom, hogy folyamatosan módosítsd a taktikádon, ahogy haladsz előre a játékban, mivel bizonyos szövetségesek eltérő típusú ellenfelek ellen hatékonyak. Talán a legkevésbé kihasznált egység a világító lény... ez egy kis repülő sárkány, amely lényegében bevilágítja a sötét területeket. A harc során hajlamos megvakítani az ellenfeleket és szinte lehetetlen megtámadni a magas AC-jének köszönhetően. Néha abban találtam meg a siker kulcsát, hogy megvártam, míg az ellenfelek a szövetségeseimre összpontosítanak, majd megtámadtam őket hátulról. Összességében (eltekintve a kezdeti tévedéstől, hogy egérrel és billentyűzettel akartam játszani a játékkal) meglehetősen intuitívnak találtam a játékot, mikor már megvolt hozzá a megfelelő hardverem. Ha nincs Saitek Gaming Keyboard-otok, azt javaslom, mindenképp szerezzetek be egy gamepad-ot, mert nélkül nagyon nehéz a játék parancsait használni. Grafika / 6 Kétségem sincs arról, hogy a The Bard's Tale Xbox verzióját egy nagyon jól kinéző játéknak minősítették. A karakter modellek tisztességesen néznek ki, és a mágikus effektek fényhatásai nagyon attraktívak. Csak egyetlen egy probléma van ezzel a dologgal... hogy a PC verzió az nem a konzol verzió. A játék nem nyújt semmilyen igazi változást a grafika fejlesztésével kapcsolatban. Szerettem volna, ha több felbontásban is játszhatok a játékkal, de itt csak egyetlen lehetőséget adnak. A grafika persze nem rossz, csak arról van szó, hogy ha valaki PCvel játszik, akkor vannak elvárásai a grafikával kapcsolatban és a The Bard's Tale nem úgy néz ki, mint ahogy kinézhetne. Ebből a szempontból a játék olyan, mint a PS2 átírt változata. Hang / 10 A hang az, ahol a játék igazán kiemelkedőt nyújt. A Bárd hangja Carey Elwes, s ez a választás segít megadni az egész játék hangnemét. Elwes-nek köszönhetően az egyik legszórakoztatóbb szinkronhanggal találkozhatunk. A Bárd nagy valószínűséggel az egyik legviccesebb főkarakter, akit valaha is játékban láthattunk. A karakter elég nagy adag pimaszságot és szarkazmust rejt magában s az épp megfelelő mennyiségű humoros időzítésekkel igazán szórakoztatóvá teszi a játékot. A narrátor gyakran ellopja a poént a Bárd elől néhány jól elhelyezett beszólásával, s leginkább ő az, aki kifigurázza az RPG stílust (ami igen gyakran előfordul ebben a játékban). A játék NPCi szintén jól szerepelnek ebben a vonatkozásban, különösen a dalok tekintetében. A játékban jónéhány dal szerepel, melyek azon kívül hogy mulatságosak, eléggé fülbemászóak is. Míg a játék nem biztosítja az EAX támogatást, még mindig csodálatosan szól, szolid hangeffektek vannak a harchoz és persze a hangszereid megszólaltatásához. Mivel a hang komoly szerepet játszik a játékban, örömmel jelentem, hogy tökéletesen prezentálták és a játék egyik legjobb eleme. Újrajátszhatóság / 7 A The Bard's Tale különböző nehézségi szintekkel rendelkezik, s van néhány elérhetetlen része is a játéknak, mint például, hogy minden dalt meghallgass, amivel csak találkozhatsz a játékban, vagy hogy lásd az összes művészeti elemet. Különféle lehetséges bónusz területek vannak a játékban, s van néhány olyan területet is, amelynek bejáratát csak a tapasztalt felfedezők lelik meg. A játék inkább hosszúnak tekinthető, olyan 20-26 órányi játékidőt biztosít a játékstílustól függően. Hozzáférhetővé teszi a Bard's Tale 1, 2, 3 részének teljes játszható verzióit is. Összegzés / 8 A játék napjainkban igazi ritkaságnak számít, s inkább vicces és komikus darab. A The Bard's Tale az összes olyan konvenció paródiája, ami csak megjelent az eddigi szerepjátékokban. A játék egyetlen megszokott dolgot sem hagy biztonságban és érintetlenül, kezdve a szimpla kis patkányöléssel, keresztül a fegyverek megszerzésén a szimpla ládafosztogatásig bezárólag. A Bárd egyfolytában megpróbálja fő ellenfeleit közvetlen harcba csábítani, ahelyett, hogy végigverekedné magát a csatlósaikkal teli erődítményen. Úgy vélem, hogy a játék egy egészen szolid kis akció-RPG, de ugyanakkor nagyon szórakoztató élményt nyújt és megéri végigjátszani. Azoknak, akik nem szeretik ezt a típusú játékot, mert túl monotonnak találják, azt mondanám, hogy a The Bard's Tale épp annyira szórakoztató és humoros, hogy megéri ráfeccölni az időt. Bár szerettem volna ennek a játéknak magasabb pontszámot adni, vannak dolgok, ami miatt csökkenteni kell az értékét. A grafikára biztos ráfért volna még egy kis munka, és az irányítást is könnyíthették volna, néhány gyorsbillentyűvel. Bár az ára, és a mulatság miatt - még ha fenntartásokkal is - de a fantasy stílus minden rajongójának határozottan ajánlom. Szerző: Hengst Forrás: 2404 (Vissza) |
