Főoldal
Bard's tale
Dragon Age
Gothic 3
KotOR
KotOR 2
Kult
Lionheart
NWN 2
The Fall
The Roots
The Witcher
Titan Quest
ToEE
Általános
Jellemzők
Ez-meg-az
Vasigény

Játékvilág
Életrajz
Karakter
Idézés
Ereklyék

Háttérinfók
Értékelések
Előzetesek

Galéria
Screens

2005.04.17. - Kwish

Fragland előzetes

Néhány napja a Fragland is kijött egy kis előzetessel, amit a Bard's Tale demója alapján írtak meg... őszintén szólva nem értem, miért foglalkozom ezzel a játékkal, mert inkább kardos-b@szós lesz, mint RPG. Asszem talán a sokat emlegetett humor herold vonal az, ami megfogott...

(2005.04.09) A The Bard'sTale egy felülnézeti akció RPG, melyet a többi ilyen jellegű játéktól a humor különböztet meg. A Bárd a főkarakter, egy valamiképp arrogáns fickó, aki vándorlása során az aranyat és a szerencsét keresi. Meglehetősen figyelemre méltó, hogy zenész is, mivel gyakorlatilag mindig küldetéseket kell megoldani, vagy szörnyeket kell megölnie, mielőtt megkapja a jutalmát. A sima furulyázás (SICC!) önmagában már többé nem elégíti ki az embereket.

Az, hogy csak egy játékos karakter van, még nem jelenti azt feltétlenül, hogy csak egyféle játékmenet létezik. Antihősünk különféle fegyverekhez is ért, s időről-időre valamilyen varázslatot is használhat. Amikor a játék elején megadjuk a statisztikáit, jobb előre tudnunk, hogy milyen irányban is szeretnénk vinni a karaktert. Ha valaki több pontot tesz az Erőre, értelemszerűen a közelharchoz kerül közelebb, mint a mágiához. Ezt követően tehetséget (talent) választhatsz magadnak, olyanokat, mint például a kritikus ütés, vagy a két kezes fegyverhasználat. Ahogy egyre több területen haladsz át, és küldetéseket oldasz meg magasabb szintre lép a karakter, és újabb tehetségeket vehet fel.

A játékos egy kis korcsmában kezd, ahol egy buja felszolgálónő és teljes italválaszték a társasága. A skót akcentus már eleve megadja a jó hangulatot, s ezt csak javítja, mikor a narrátor itt is, ott is elejt egy-egy tréfát. A fejlesztő InXile Entertainment azt a lehetőséget választotta, hogy egy meglehetősen kötetlen atmoszférát hozott létre, amiben a legtöbb fantasy klisét meglehetősen viccesen kezelik. A részeges ital, ami még inkább arra ösztönöz, hogy egyedül igyál, már önmagában elég sokat mondó. Miután megoldottad a korcsma pincéjében realizálódott "kisebb" patkány problémát, végre lehetőséged lesz a falu többi részének is a felfedezésére, és - mint ahogy az már szokásossá vált az ilyen játékokban - az egyik helyről a másikra rohangászhatsz, ahol felfedezel valamit, betörhetsz néhány szörny-fejet, vagy tárgyakat mozgathatsz meg, hogy megtaláld a megoldást a falusiakat idegesítő bajokra. Vándorlásod során meglehetősen nevetséges módon feldöntheted a teheneket, vagy épp megkergetheted a csirkéket is. Bár a körülötted sétálgató NPCk nem igazán reagálnak erre. Néhány párbeszédben lehetőség lesz arra, hogy kapzsi disznóként, vagy éppen a pápa reinkarnációjaként viselkedj, s ezek általában eltérő eredményre vezethetnek (ha durván bánsz a pincérnővel, jóval nyugodtabb és kellemesebb éjszakára számíthatsz). De azért ettől ne várjatok túl sokat, a párbeszéd lehetőségek leggyakrabban csak erre a két lehetőségre korlátozottak, bár azért elég szórakoztatóak.

A grafika nem is megdöbbentő, de nem is rossz. Legalábbis egy konzolt átirathoz képest, a BG: Dark Alliance engine épp elég dologra ad lehetőséget, s semmi több nincs benne. A fényeffektusok, a részletezett modellek és a megfelelő animációk mind itt vannak. No persze nem olyan szintű a dolog, mint pl. a Guild Wars játékban. És néha a konzol-befolyás meglehetősen nyilvánvalóan áttűnik pl. a töltési időn, de ez még nem olyan zavaró. A felülnézeti látásmód nem mindig tökéletes a játék világának megjelenítéséhez, s hasonló az érzésem a játékban való alkalmazásával kapcsolatban is, különösen, ami a korlátozott zoom lehetőséget illeti. Ezt a nézőpontot általában nem túl könnyű kezelni a billentyűzetről, de a The Bard's Tale ezt is elég jól megoldja. A kezelésnél néha érzi az ember, hogy hozzá kell szoknia, de ha valaki nem boldogul a dologgal, akkor sincs akkora baj, a játék végső verziója támogatni fogja a gamepad-okat is.

Kalandozásod közben ugrálhatsz, támadásokat blokkolhatsz, szétrúghattok néhány segget és persze varázslatokat is lehet használni. Ezen dolgok legtöbbje senkit se érhet meglepetésként, és általában azt éreztem a játék harcrendszerével kapcsolatban, hogy megfelel a megszokott standardoknak. Mint ahogy a demóban is, gyakran lesz szükséged társakra. Túl sok irányítást nem kaptok ezen társak felett, úgyhogy ezek legtöbbször amolyan golyófogóként működnek. Ez volt a helyzet az általam megidézett Villám Pókkal, vagy a kis kutyával, ami egyfolytában követett... felfogták az ütéseket, így a karakter úgy tudott lecsapni, hogy nem igazán kellett aggódnia. Ha a Bárd túlságosan megsérült, eljött az ideje az ún. Caleigh-ereklyének, ez valami gyógyitallal egyenértékű dolog. Ennek kissé korlátozott a használata, de meg is lehet várni, mire a karakter regenerálja az egészségét. Ha még ez sem segít, és megölik a karaktert, akkor újra kell tölteni. Menteni csak néhány helyen lehet. Ez persze nem az a rendszer, amit a PC játékosok többsége szeret, de jól választották ki ezeknek a pontoknak az eloszlását, így nem idegesíti annyira az embert.

Ez a játék szemmel láthatólag nem hoz túl sok újdonságot a játékmenet terén, de mindenképpen újítónak számít a humorával és atmoszférájával. Legalábbis ennyit tudtam leszűrni a játék első fejezetéből. Ha a készítők sikeresen befejezik a játékot, akkor a The Bard's Tale bizton számíthat a H&S játékok kedvelőinek csodálatára.

Szerző: Ryuken
Forrás: Fragland


(Vissza)